Nálam ez mindent visz. Hasonló témájú filmekből már láttam egy párat, de ez egyikhez sem fogható.
Jó pár csavar gazdagítja az alap sztorit, amitől igazán egyedivé válik a szokásos történet.
Az első perctől kezdve lekötött, úgy ültem a monitor előtt mozdulatlanul, mint egy kőbálvány.
Az operatőr tehetsége, a tökéletes effektek, a kitűnő színészi játék lenyűgözött.
A történet kegyetlen, azt nem lehet kedvelni, de a kivitelezést annál inkább.
A döbbenet hatás folyamatosan kaszál a film alatt. Annyira behúz magával abba a sokkos világba, hogy én is menekülni akarok a főszereplővel együtt. Minden szenvedést, kínt átérzek, mintha velem történnének az események. Nem egy brutális, vértől csöpögő filmről van szó, nem ebből áll a szenvedés faktor. Persze vannak benne véres jelenetek, de nem erre épül a film.
Volt egy pillanat, amikor megszántam a pszichopatát, de ez a pillanat hamar elillant. Mesterien előcsalogatják az emberből az indulatokat, amit művészien szinten tudnak tartani. Kevés film képes arra, hogy a legfelső szintig tudják feszíteni a negatív érzéseimet. A sztori vége felé hatalmas csavar okoz sokkoló döbbenetet, amire senki sem számít.
Vajon a folyamatos rettegés, a félelem, az erőszak látványa mivé kovácsolja az embert? Pszichopatává válik, vagy megmarad annak, aki valójában? Erre a kérdésre megkaphatod a választ, ha megnézed a filmet!
Láncra verve - kanadai thriller, 2012
A nyolcéves Tim szörnyű események áldozatává válik, amikor anyját meggyilkolják, őt pedig fogságba ejtik. Bob, a gyilkos, fogva tartja Timet, akinek borzalmas körülményekhez kell hozzászoknia életéért cserébe. Bob maradékát eheti csak meg, áldozatainak vérét kell felmosnia, mindezt kiláncolva a konyhapadlóhoz.. 9 év elteltével, miután Bob kiképezte Timet, hogy nyomdokaiba lépjen, kinézi a fiú első áldozatát. Bár a fiú visszautasítja a vadászatot, Bob mégis rákényszeríti. Tim rájön, hogy maradt még benne némi emberség, és talán van kiút számára.
