Előszobán innen, hálószobán túl, valahol a csendes-kád és az északi-budi között élt egyszer egy részecske. Hogy részecske volt-e igazából, azt nem tudom, de nem ez a lényeg.
Ez a részecske nagyon egyedül érezte magát, és elhatározta, hogy világot lát, ezért elindult hát betegséget próbálni. Bejárta Tolnát-Baranyát, és felkúszott a Marsra is, de ott nem talált egy lelket sem, ezért űrsiklóval hazaugrott a Földre.
Bekukkantott a piacokra, és nagy megelégedésére azt látta, hogy nyüzsögnek a papucsállatkák. Vándorló részecskénk úgy látta jónak, ha gazdatestekbe burkolózva, megkoronázva magát királlyá avanzsálódik az emberiség palettáján.
De jaj, mi történt a koronával? Valaki lecsipegette a bojtokat róla. Az agyrágó bogár volt az, a vírus rémálma. Az egyetlen ellenszer, amitől újra egyszerű proli részecskévé válik, és mehet vissza az északi-budi ülőkéjére.
Ha valaki nem hiszi, járjon utána!
Halkan figyelem a net és az atomok összekavarodását nap mint nap, és arra a következtetésre jutottam, hogy rengeteg forgatókönyv író rejtőzik a profilok mögött. De, a jó hír az, hogy ezek az írók egyben belgyógyászok, pszichiáterek, virológusok, és az orvostudományok kandidátusai is. Sőt, tovább megyek, az űrkutatás nagymesterei, Vader és Yoda leszármazottjai.
Nem is értem, minek ide bármilyen törzs, elég az internet. Fel kell mászni a facéra, és dől az infó mindenhonnan, csak győzd kibogarászni. Ha, már a bogárnál tartunk. Emlékeztek az agyrágó bogárra? Ki ne felejtené el, hiszen ez pusztítja a bojtokat. Na, meg a hülyeség, ami ha kell, ha nem az arcomba ömlik. Jó bogarászást kívánok!