Kezdődjék hát a téli mese, jusson eszedbe karácsony este.
Havas lejtők távoli dombok, fehér erdők, kopár lombok.
Tű levelek vígan élnek, kis fenyőfák dallamot regélnek.
Kiskarácsony a család fia, Nagykarácsony őt így hívja.
Együtt élnek, éldegélnek karácsonykor mendegélnek.
Nagykarácsony nagyon fázik, Kiskarácsony hóban ázik.
Várja őket Jókarácsony, cukor csillan a kalácson.
Ha nem érkezik a karácsony, ki eszi meg a kalácsom?
Búslakodik Jókarácsony, fia nem jön, csak Nagykarácsony.
Elmennek hát hóba, fagyba. Kiskarácsony tóba fagyva.
Arra sétál Jóakarat, szájában egy jó nagy falat.
Mi történt itt Uram Fia! Ez Nagykarácsony kicsi fia!
Tóba fagyva várva várja míg Jóakarat ki nem vájja.
Ott marad hát egymagában dúdolgatva bánatában.
Kisóvodás arra szalad Kiskarácsony sírva fakad.
-Apa gyere, itt a Karácsony! Megyek fiam, mindjárt kivágom!
Meleg szoba csillogó fények, díszek, gyertyák csuda szépek.
Ajándékok sorban állnak, kibontásra készen állnak.
Kiskarácsony nagy pompában, szalagoknak sok fodrában.
Csillog villog fényességben, ül a család békességben.
Így telik a csodás este Nagykarácsony meg is leste.
Meglátta őt Kiskarácsony, integet rá Jókarácsony.
Felcsendül az ismert nóta karácsonykor zeng az óda:
Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.
