Te nem láttad azt az arcot
szívbe döfő, éles kardot,
segítségért kiáltó hangot
a reménytelen, keserű harcot.
Te nem láttad azt a szemet
szorító, reszkető kezet,
fájdalmat, mi halálba vezet
kételyt, mely üressé tehet.
Te nem láttad amit én láttam
temetőbe, ahol én jártam,
vigaszt, mit nem vártam
zokogó sírást találtam.
Te nem láttad a hervadó virágot
gyászoló, roskadó világot,
mikor megláttam mi vár ott
szívemből a vér szivárgott.
Te nem láttad azt a harcot
végső, porrá lett kudarcot,
kőtáblába vésett karcot
elrejtve a legszebb arcot.
Te nem láttad, de én láttam
kezét fogni újra vágytam,
ölelő karom utána tártam
ábránd maradt ez a vágyam.
Érted szólt az utolsó ima
könnyemet a koszorúd itta,
tested már fehér és tiszta
elmentél, de nem jöhetsz vissza.
2017. 06. 06-án 15.00-kor anyut elkísértük utolsó földi útjára.
