A vírusok jönnek-mennek, ebbe jobb, ha beletörődünk. Ez ellen mit tehetünk? Lehet elmeroggyant állapotban pánikvezérléssel zombivá válni, vagy agysejtjeinket használva felkészülni a vírusok támadására.
Hogyan készüljünk fel?
Semmi esetre sem úgy, hogy felvásároljuk a bolygó teljes liszt készletét. Ha csak, nem egy pékséget akarunk működtetni a panel falak között a 9. emeleten.
Miután már az ország gazdájává váltál, ne feledd, hogy a NASA-hoz is be kell ásnod magad, hiszen szkafander nélkül nem mehetsz a TESCO-ba. A hozzád hasonló űrgazdák miatt ott fogsz éjszakázni a TESCO előtt, hogy reggelre te lehess a százhuszadik bejutó. Üveges tekintettel bámulod a sorokat, ahol csak leveskockák sorakoznak, mert minden kenyeret és húst te magad tüntettél el a polcokról.
Bármennyire próbálod magad körbe bástyázni lebbencstésztával, az a fránya vírus bekúszik a kulcslyukon, és a liszteszsákok közepén ücsörgő gazdájába vihorászva beköltözik. És amikor te a koronás kezeddel dagasztod a kenyeret, a kedves toroklakód arcodba röhögve törölgeti hátsóját immunrendszered legyengült változatába.
Tényleg ezt akarod? Azt, hogy ezek a szörnyecskék csak így lazán benned randalírozzanak minden védőpajzs nélkül? Inkább telerakod a spájzot lisztekkel és tésztákkal, közben meg vírussal a válladon lézengsz szobáról-szobára, fetrengsz az ágyadban, és azon szenvedsz, hogy ki fogja azt a 100 kiló kenyeret megsütni? Nézheted azokat a tésztákat, nem fognak maguktól megfőni, hacsak, te ki nem lépsz az űrgazda szerepből, és átlépsz a józan túlélők táborába.
Hogyan lehetsz túlélő? Ebben a bejegyzésben olvashatsz róla.
