Szeretett nagynéném egy mindig vidám, őszinte, örökmozgó asszony volt. Ő tartotta össze a családot. Nem csak ünnepek alkalmával hívta össze szeretett embereit. Pár havonta összejött a család közös bográcsolásra, vagy akár csak egy beszélgetős délutánra.
Mindig mindenkivel törődött, szívét adta családjának.
Ő egy igazi túlélő volt. Túlélt rengeteg műtétet, fájdalmat, szenvedést. De mindig mosolygott, és nevetett. Sosem láttam szomorúnak, pedig lett volna oka szomorúságra. Betegségek sorozat záporozta testét, de mindegyikkel felvette a harcot, és együtt élt velük.
Súlyos gerincbetegsége döntötte le a lábáról. Nagy fájdalmakkal küzdött, és mozogni is alig bírt. Az orvosok nem javasolták a műtétet, de ő mégis akarta. (Ha nem műtik meg, lebénult volna). Ő csak élni akart. Egy örökmozgó ember nem akart volna bénán, tehetetlenül élni.
Döntött. A műtét végül sikeresen végződött, de fertőzések tömege támadta meg testét. Tudom, hogy a műtétek utáni fertőzéseket nem veszik túl komolyan, és akkor kezdenek kapkodni amikor már késő. Sajnos ez történt szeretett nagynénémmel is. Pár hónapos szenvedés után belehalt a fertőzésbe.
Ő csak élni akart, de a kórház elvette az életét! Ha nem műtik meg, még ma is él! Ha nem ott, és nem akkor műtik meg, még ma is él!
