2017. november 1., szerda

Hazajöttünk Pestről

Hazajöttünk? A haza nekem mindig is az marad ahol születtem, és ahol a szüleimmel leéltem az életem legnagyobb részét.
Két hely jelenti számomra a hazát.

Egyik a suli, ahol gondnokok voltunk, a másik, ahol 14 éves koromtól laktam, amíg másodjára férjhez nem mentem.
Szóval, otthonról (Pestről) feljöttünk Gyöngyösre.

Mit csináltunk Pesten? Meglátogattuk anyut és a család elhunyt tagjait a temetőben. Szomorú ez a látogatás. A temetés óta ez a második a részemről. Ha tehetném naponta kimennék, hiszen anyunak ez lett az örökkévaló otthona. Itt tudok vele találkozni, itt érzem azt, hogy biztonságban vagyok. Furcsa érzések ezek, mert ilyenkor gyerek vagyok, nem pedig családanya.

Virágok és mécsesek jelzik a temetőben a szeretetet erejét. A szeretet örök, nem egy napos, de ezen a napon mégis külön megemlékezünk azokról, akik fontosak számunkra, de már nem lehetnek velünk.
Ma is emlékezem, ahogy minden nap. Gyertyát gyújtok, elcsendesedem, és visszaidézem a régi emlékeket.