Természetesen végig kell vonulni minden megalázóan drága kirakat előtt, kerülgetni kell a GUCCI gúnyába öltözött dámákat, akik még hírből sem hallották mi az a Spar. Mert, hogy vásárolni a GUCCI-kat még nem láttam. Nem véletlenül pakolták a Spart az alsó szintre, hogy a GUCCI minél kevesebbet lásson a pórnépből.
A hangulatot megalapozó bevezető után rátérek arra, mi is az a Spar-os életérzés. A mozgólépcsőn való le és feljövetel egyaránt egy állatkerti bámészkodásnak felel meg, mert a modernizált banyatank és én jól mutatunk egymás mellett. Ja, kérem szépen, akinek nincs autója, az tankkal jár.
A lányom az, aki rácsap a bevásárló kocsira, már ha található egyáltalán. A sok komoly autós le tudja vinni a kocsikat, de felhozni már nem. Ezért van az sokszor, hogy nincs bevásárló kocsi. Akkor elindul a vadászat. Jönnek a parasztok nemtől és kortól függetlenül. Akik kihozzák a kocsit, azt hiszik, hogy saját tulajdonuk, nem akarják odaadni. Nem eresztik a kezükből, úgy védelmezik a guruló rácsot, mint egy habzó szájú pitbull. Ha mégis sikerül őket elcsábítani egy ötvenessel, biztosan elkarmolja előled egy hiéna. Ezek az álruhába bújt kocsiharcosok, akik pofátlan módon elorozzák előled a szekeret, amiért sikerült megküzdened.
Amikor véres verejtékkel megszerzett kocsiddal bevágódsz a lengőajtón, tuti ütközöl egy raktáros masinisztával, aki éppen a kocsidnak tolja a friss pékárus guruló vonatot.
Próbálkozol a zöldséges mérlegekkel zöldágra vergődni, de tuti egyik sem működik, mert vagy kifogyott a papír, vagy kifogyott a papír. Bejárod a Spar területét amíg találsz egy mérleges szakembert, aki megállapítja, hogy kifogyott a papír. Mire hoz egy gurigával, megérik a meggy.
Egy húsz perces mérleges szötyögést követően úgy gondolod, húst fogsz vásárolni. Rosszul gondolod, mert a sor elér egészen a következő plázáig. Ilyenkor, amikor te mész, még az is húst vásárol, aki vegetáriánus. Beoldalazol a kocsiddal a sorba, persze rohadtul nem férsz el, ezért vagy 4 helyet foglalsz. Araszolgatsz mint egy éti csiga, és mire eléred az eladót, neked is kinő a házad. Karajt akarsz venni, de az előtted álló elviszi az utolsó 10 dkg-ot. Ott helyben lepereg az életed, és 1 másodperc alatt kitalálod az új menüt a régi helyett, amin egy hetet gondolkodtál. De sebaj, mert a rögtönzés bajnoka vagy, így sem hús, sem tojás nem állíthatja meg a fantáziád.
Na igen, a tojás. Minden tojás szaros. Tudom, hogy onnan pottyan, ahonnan más is, de hogy a Sparban friss szar ékeskedjen a tojások tetején... Dugi tyúkokat tartanak a raktárban a frissesség kedvéért? Friss tojás friss szarral!
De lépjünk túl a szaros ügyeken. Miután végig szlalomoztam az összes sorközt, eszembe jut, hogy nem vettem kolbászt. Irány a pult. Pultom, pultom mond meg nékem, melyik kolbász olcsó e részen?! Az árak oda vannak baszarintva a kolbászok elé, mögé, köré, így fogalmad sincs melyikhez melyik ár tartozik. Persze a készséges eladó szarik rá, őt ez nem érdekli, és ezt kellemes hangnemben tudatja is veled.
És jön a végjáték. Ezt te választhatod. Vagy beállsz a kasszás sorba, és kifogsz egy éppen klimaxoló Erzsikét, vagy beállsz az önkiszolgálóba, ahol szintén kifogsz egy klimaxoló Erzsikét. Na, melyiket választod? Egy ideje az önkiszolgálót választom, mert ott máshogy klimaxolnak az Erzsikék. Itt kevésbé vagyok elküldve melegebb tájakra, mert nem én vagyok a hibás, hanem az a nyomorult gép. És, hát szidni a Spar tulajdonát?! Eleget szidom én, amikor képtelen lemérni egy lepkefingnyi súlyú Kakukkfüvet.
Megszabadult fejszerkezettel kiröpteted a bevásárló kocsit, hogy kiszabadítsd a vásárfiákat, erre jön egy hiéna, és kitépi kezedből az éppen csak kiürített járgányt. Ja, hogy nem adta oda az árát?
Nesze neked Spar-os életérzés!
