Hiába az erő, hiába a sok nép, a király mégis egyedül érezte magát hatalmas birodalmában. Unta a csillogást, unta az aranyat. Bánatában levágta a bajszát, és soha többet nem jött ki a szobájából. Az arany erdő és a benne lévő állatok mind eltűntek, és vele együtt a varázslat is. Senki sem járt arra, csupán a rusnya banya, aki alig várta, hogy újra kinőjön a király bajsza, hogy övé lehessen az arany erdő.
Egyik nap, az üres palota sötétségbe burkolózott. A banya lépett be az ajtón. Otromba nevetése felrázta a búslakodó szolgákat. A király már várta a hívatlan vendéget.
-Mit keresel itt vén banya!
-Üdvözöllek bajusz király! Azért jöttem, hogy visszanövesszem a bajszodat!
-Ugyan vén banya, nem nő ez már vissza soha!
-De hogy nem! Ha megiszod ezt a varázsitalt, rögvest visszanő, és még nagyobb lesz az ereje, mint azelőtt!
A király, ahogy inni kezdte az italt, a banya gúnyos nevetésbe kezdett, ami elhallatszott egészen a világ végéig. Az állatok mind elmenekültek barlangjaikba. A népek behúzódtak házaikba. De hiába...nem nőtt vissza a király bajsza, hanem azonnal fenyőfává változott. A rusnya banya kivitte a fenyőkirályt a kerek erdő közepébe, és ott lerakta ezer esztendőre.
Telt múlt az idő. A fa egyre csak nőtt és nőtt. Ő lett a legnagyobb fa az erdőben. Amikor esett a hó, fehér öltözékbe burkolózott. Tavasszal a madarak csiviteltek tűlevelein.
Egy csivitelős napon arra sétált az aranykoronás királylány. Lágy hangján gyönyörű dallamot dudorászott. A fenyőfa jobbra-balra dőlt a lágy dallamok hallatán. A királylány megpihent a fa tövében. Ahogy elaludt, hatalmas szélvihar támadt. Megjelent a rusnya banya világrengető nevetésével. A fenyőfa tehetetlenül hajlongott, de nem tudta féken tartani a gonosz banyát. Egy pillanat alatt eltüntette az aranykoronás királylányt. A banya, mint aki jól végezte dolgát, elillant.
A fa bánatában könnyeit potyogtatta a fűbe. De mit látnak szemeim? Egy korona aranylik a fűben!
A királylány koronája volt az. Ahogy a könnycseppek rápotyogtak a koronára, egyszeriben csillogni kezdtek a levelek. A zöld erdő aranyba burkolózott. És mi történt a fenyőfával? Királlyá változott! Egy bajuszos királlyá!
Boldog volt a király, de közben szomorú is, hiszen az araykoronás királylányt eltüntette a rusnya banya. Az aranyerdőt otthagyva vissza rohant a király a palotába. Megdermedve látta, hogy ott ül a királyi trónban a rusnya banya, aki gonoszan vihogott.
-Tűnj el innen gonosz banya!
Megpödörte bajszát, végigsimította kezével, és rámutatott a banyára. Ahogy ezt kimondta, a banyából gyönyörű fenyőfa lett. Megfogta a király a fát, kivitte a kerek erdő közepébe. Ott hagyta ezer esztendeig, és még tovább.
A király, dolga végeztével visszabandukolt a palotába. De lám, ki ült a trónon gyönyörű fényességben? A királylány!
A fenyőkirály megörült a szépségnek, és rögtön elvette feleségül. Hét országra szóló lakodalmat csaptak. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. De mi történt a rusnya banyával? Azóta is ott dülöngél az erdő közepében, és tűleveles ágain fészkelnek az erdei madarak.
