2018. május 4., péntek

Horror a Nemzeti Parkban


A kommenteket olvasva megörültem ennek a megtörtént esetet feldolgozó filmnek. Érekődve vágtam neki a mozizásnak. A megtörtént esetes filmek azért hátborzongatóbbak, mert nem kitaláción alapuló sztorikat nyomnak elénk, hanem a valóságból táplálják a történetet.
A szinkronizálással eléggé mellé lőttek. A nyolcvanas évek elején dobtak piacra hasonló hangzatú videotékás filmeket, ami a hőn szeretett alámondásos barbárkodást váltotta fel.



Nem ezt a gagyiságot vártam egy 2005-ös filmtől, nem beszélve az operatőr munkájáról. Mondhatni kézikamerás életérzést állítottak elő a váltásokkal, a mozgatással, a vágás nélküliséggel vagy éppen a hatásosnak készülő hatástalanná sikeredett vágásokkal. De lépjünk túl ezeken az apróságokon. Ez a film nem az effektektől ordítozik. Itt-ott előfordul egy-egy hangocska, de mintha valaki félrenyomta volna a keverőpultot. Vannak jó "csendes" filmek, de ez nem ebbe a kategóriába tartozik. A hatáskeltésből semmi sem valósult meg.

Vontatott történet unalomig húzva. Ez jellemzi röviden a filmet. Beletekerve vonszoltam el magam a feléig, és azon gondolkodtam, hogy miért is nézem ezt a valamit. De mivel már elpocsékoltam a semmire egy csomó időt, próbáltam eljutni a végéig. A háromnegyedénél talán történt is valami, de feszültséget nem keltett bennem.
A rosszbácsi szinkron hangja, megjelenése és a színészi játéka nevetséges volt. Egy elmeháborodott cukrosbácsira hasonlított, nem pedig egy félelmetes pszichopatára, akinek elmentek otthonról.
A menekülés, a kínlódás, a harcféleség minden volt, csak izgalmas nem. A három menekülőből az egyiket parlagon hagyták, találd ki, hogy megmenekül vagy sem (persze a végén kiderül), a másodiknál teljesen kiszámítható volt a végkifejlet, a harmadikat meg a film végére szedték elő, akiről addig azt sem tudtad mi fán terem. Mivel megtörtént eset, azt előre tudhatjuk, hogy valaki megússza a három közül. A vége meg várhatóan a nesze semmi fogd meg jól kategóriába zuhant bele.

Mindent egybevéve, egy gyengén összerakott horror filmet láttam. Régen unatkoztam ennyire filmnézés közben. Beletekertem, félrenéztem, konkrétan végig szenvedtem. Ebben a kategóriában ez nagyon gyenge. De ez is ízlés kérdése. A hozzászólok többségének tetszett.


Wolf Creek - A haláltúra - ausztrál horror, 2005

Három jó barát, Liz (Cassandra Magrath), Kristy (Kestie Morassi) és Ben (Nathan Phillips) Ausztráliába, a legendás Wolf Creek Nemzeti Parkba indul nyaralni. Féktelen bulik és határtalan szórakozás kíséri végig útjukat mindaddig, amíg autójuk egy nap lerobban. Egy helyi lakos felajánlja, hogy megjavítja a kocsit és éjszakára megszállhatnak nála. Másnap világossá válik, hogy a segítőkész helybélinek esze ágában sincs állnia szavát vagy tovább engedni a fiatalokat.