Túrós batyuk, és a szerelem

A batyuk forgatagában áll minden nap büszkén, és méltósággal a pékségben robotoló Gyuri, a szerelemre éhes péktanonc. Munkájában nincs kifogás, ő a tökéletes alkalmazott, aki sosem késik, sosem megy el korábban, és sosem beszél.
Nem felesel vissza alávaló főnöknőjének, és minden alkalommal, amikor a kegyetlen zsarnok megalázza, még ő maga kér bocsánatot, csak hogy el ne veszítse féltve őrzött alacsony fizetésű munkáját.




Ám Gyuri, aki kitartva tűri a rabszolgahajcsár leereszkedő magatartását, minden szabad percében arra gondol, hogyan találhatná meg azt a nőt, aki álmaiban oly sokszor megadta neki a sosem ismert szerelmet. Minden szabad percében?

Gyurikám! Ébresztő! Neked nincsenek szabad perceid! Hogy ne felejtsem szavam, rögtön belevágok az események közepébe. Események? Ugyan... csak a megszokott unalom, ami sosem hagyja el a mi Gyurinkat, mert valamilyen módon beköltözött, odaragadt, beette magát tésztákat gyúrogató, kovászos életébe.

Egyik nap, amint éppen a batyukat formázgatja göcsörtösre erőltetett, vastag ujjaival, észrevétlen mozdulatokkal furcsának mondható alakzatot masszíroz a puhára dagasztott, de formázható tésztából. Két hatalmas női domborulat ékeskedve meredezik az agyonkopott gyúródeszkán, égremutató bimbókkal elkápráztatva az ajtón betolakodó főnöknő szikrázóan mérges szemeit.

-Mi ez?
-Nem is tudom...
-Azonnal nyomkodja szét, és lásson neki a rendes munkának!

Gyuri barátunk csüggedten nyomkodva gondol vissza a meredő dombokra és gombokra, no meg az ő elképzelt menyasszonyára, akinek testrészét tészta formájában keltette életre a negyven fokos helyiségben. De hirtelen támadt ötletétől vezérelve újra megformázza a szemrevaló idomokat, és nem hallgatván parancsoló főnöknőjére, merészen berakja a kemencébe, hogy megbarnítsa első, különleges alkotását. A megsült tésztadombok látványa lesokkolja Gyurit, aki elrejti szekrényébe a csodaszépre sült mellalakot öltött túrós kebelbatyut. Remegve várja a másnap reggelt, hogy kirakhassa a pultra szoborszerű finomságát.
Szégyenlős mosollyal arcán fogadja az első vásárlót, aki kigúvadt szemekkel szemlélgeti a polcon lévő remekművet.

-Ez meg mi?
-Túrós batyu... tisztelettel!
-Igen? Nekem egészen más jut erről az eszembe! Megyek is innen, nem maradok egy percet sem ebben az erkölcstelen pékségben!

A vendég nem éppen dicsérgető szavai hallatán, az elkeseredett Gyuri leveszi a polcról mellbatyuját, és éppen a kukába óhajtja dobni, amikor egy női kéz megállítja az önsorsrontó mozdulatot.

-Ne tedd! Ezek az én dombjaim!

Gyuri felnéz, és igen... ezek azok! Az ő cicuskájának pihe - puha kézrevaló formációi. A csinos kis töltöttgalamb alakzatú, vöröshajú kebelcsoda magához húzza a meglepett férfit, és megmutatja neki az igazi valóságot.

Na de Gyuri! Mit csinálsz? Jobb lenne, ha kinyitnád a szemed, mielőtt...
Mielőtt felébredne odaképzelt valóságából, Gyuri arcán vaskos kéz csattan, egyenesen főnöknője irányából. A megtapogatott, visítozó asszony haját tépve ordítozik az álomvilágban gyurmázó, fiatal péktanonccal.

-Nem megmondtam, hogy nyomja szét azokat az idióta mellszörnyeket? Mégis mit képzel? Még egy ilyen, és repül innen!

A csalódottan szomorú, szerelmes pékünk újra dolgozik a negyvenfokos hőségben, és nem nézvén kezei munkáját megformálja második különleges alakzatát. De mit is? Ha kíváncsi vagy, járj utána...