Galamb Pista, a hős lovag

Galamb Pista, a szintén unalmas, de fárasztó nap után, lerogyva huppan bele kidörzsölt, sablonosan kárpitozott, igen csak foszlós kanapéjába. Kezeit tarkójához kulcsolva, laza alakzatban fetreng, közben vörösen szőrös lábával idétlenül taszigálja a távirányítót.
Arra sem veszi a lusta fáradtságot, hogy kezével próbálja elérni az elektronikus kommunikáció TV-nek hívott csodaeszközének céllövőjét.

A csatornákból merítve éli hétköznapiasan langyos, magányos életét. Külseje nem éppen a fehér lovas hercegéhez hasonló, aki paripáján száguldozva lohol kiszemelt hercegnője után. Vörösesen szeplős bőre falszerűen virít az amúgy is fehéres néptömegben. Ruházata nem a friss divat szerint öltözteti a vézna testalkatú számítógép zsenit. Igen, a billentyűverők  között ő az Adonisz, de nem azért mert szívtipró formája nagypályássá varázsolja, hanem azért, mert virtuális esze túlszárnyalja eredendően groteszk alakzatát. A mikróba berakott, összetákolt ebédszerű képződmény szaga kiugrasztja lusta fekhelyéből Galamb Pistát, az ételfalót. A csámcsogó habzsolással dúsított, rizsszemekből álló délutáni ebédutánzat elfogytával, ismét a heverészés mezsgyéjére lépdel, de már alvó Pista formájában.

Kiről is álmodhatna, mint amazon formájú, szilikon mellkassal dúsított, férfiakat leuraló főnöknőjéről. Hát igen, saját álmaiban Galamb hősünk páncélos lovag formájában hódítja meg szíve választottját. Vitéz harcosként menti meg asszonyát a gonosz kisfőnök karjaiból, aki jólfésülten göndör hajával, borostától gazdag, keretesen férfias arcával, rikítóan kék, fekete szempillás szemeivel az összes hercegnőt már ágyba hívogatta ellenállhatatlan mosolyával. De ő, a fehér lovag, kinek ellenfele nincs kerek-e világon, kiszabadítja bilincsekben fetrengő, kéjesen sikoltozó amazonját, a gonoszan jóképű kisfőnök ágyából. A sikeres szabadító akciót követően a meghódíthatatlan asszony, Galamb lovagunk karjaiba borul, és örök házasságot kötve beülteti maga helyett saját főnöki székébe.

Ébresztő Pista! Vár az alantas munka! Galamb Pista új napra ébredve, az álomasszony hatásának erejével, meredő érzetének társaságában vonul végig negyvenhatos lábával a repedezett aszfalton. A hosszú lábak, a vézna test, bohóc külsőt kölcsönöz álomvitéz harcosunknak. Az irodába lépve emelt fejjel méregeti a hajbókoló alattvalókat, és keresi ellenfelét, a jóképű, de konokul csábító kisfőnököt. Bosszúszomjas haragja erősen tépázza vörös lelkivilágát, amikor álmai asszonyát felcsúszott szoknyával látja kéjesen ücsörögni halálos ellensége ölében. A csatabárd kiásva! Itt az ideje a bosszúnak! Az álomittas Galamb Pista bátorságát összeszedve odalép az enyelgő álompárhoz, és kemény hangon megszólal.

-Hozhatom a szokásosat?
-Igen... nekem két cukorral, neki meg... na de úgy is tudja! Menjen már! Ne ácsorogjon itt, mint egy szerencsétlen!

Ennyit az újkori, billentyűvel harcoló vitéz lovagokról.