Kedvelem az utópisztikus, elképzelt jövőre mutató filmeket. A jövőkép megfilmesítése mindenféle verzióban előfordult már. Az unalomig agyontaposott zombicsürhétől kezdve, az atombomba utáni állapoton át, egészen a világűrben játszódó éljünk másik bolygón verzióig.
A paletta igen széles, de mégis behatárolt, aminek a határait folyton feszegetik.
Ez a film már az első percben a monitor elé szegezett.
A hangok, a zene, a kamera állások, a hirtelen váltások nagyon jónak ígérkeztek. A vágás időnként soknak tűnt, de ezen hamar túllendültem.
Azt gondoltam, ez lesz a legjobb utópisztikus film, amit valaha láttam. Feszítették a húrt, ahogyan azt kell. A színészek játéka is megadta ezt a misztikus hangulatot, amibe szinte belesüppedtem, és amiből nem is akartam volna szabadulni....egészen addig, amíg a főhős kapott egy kissé retardált, bugris kísérő társat.
Nem tudtam eldönteni, hogy maga a színész irritált jobban, netán a szinkron hangja, vagy a karaktere. Innentől kezdve paródia jellegűvé, komolytalanná vált az egész. A zenei aláfestés is nevetségessé avanzsálódott. A történetet túltolták, annyira érdekesnek és misztikusnak szerették volna megalkotni, hogy inkább Rémusz bácsi meséibe illő lett, nem pedig érdekes, és izgalmas fantázia történetbe való.
Kissé csalódottan, szájhúzogatva néztem tovább a filmet. Nem volt annyira rossz, de a kezdeti lelkesedésem alább hagyott. Voltak benne egész jó akció jelenetek is, de hiába vártam azt, amit az elején elém raktak. Olyan érzéssel néztem, mintha idő közben lecserélték volna a forgatókönyv írót, és a rendezőt is egyszerre (stábcsere).
Ezen túllépve elértem majdnem a végéig, ahol váratlan fordulatok színezték meg a történetet. Kezdtem felébredni a lankadásból. Örültem, hogy a vége felé tartogattak egy kis érdekességet, ha már a közepén elkutyulták az egészet. De, azért nyomokban ott maradt a komolytalanság, amit az elfuserált kísérő szereplő tálalt nekünk.
Furcsának találtam, hogy komoly ellenségek puszipajtás barátokká váltak pillanatok alatt. A történet lezárásánál a jók, a nem jók, meg a semlegesek egy oldalra álltak, és együtt vették fel a harcot a legvégén kiderülő igazi ellenséggel szemben. A film végén hallható monológ jól sikerült, mert elgondolkodtam rajta.
Többet vártam a filmtől, és sajnos nem kaptam meg azt, amit az elején feltálaltak. Összességében nem volt rossz, egyszer megnézhető.
Az utolsó gyermek - ausztrál sci-fi 2016
A történet egy posztapokaliptikus világban játszódik, ahol az emberi civilizáció összeroppant. Egy hatalmas elektromágneses hullám megölte pedig az összes gyermeket a Földön, kivéve Molly-t, Jake Slater lányát.
