Szeretünk mindent spirituálisan megközelíteni, hiszen az unalmas, egyhangú hétköznapokat valahogy túl kell élni.Régebben én is, az ehhez hasonló szituációkat valamiféle csodának tituláltam, de manapság többször is átgondolom, hogy vajon igaz, vagy hamis. :)
Ez a hétköznapi történet az aggódásról, az idegeskedésről szól kicsit mesébe burkolva.
Hogy mese, vagy csoda, vagy egyszerűen csak hétköznapi történet, azt döntsd el te, miután elolvastad. :)
"Akármennyire is stresszes egy napod, akármilyen ideges is vagy, akármi miatt is aggódsz, jusson eszedbe ez a kis történet.
Még negyed órám van - pillantott az órájára -, majd felkapta tekintetét, hogy ellenőrizze, hányas busz kanyarodott be a főútról az utcába. Persze, nem az közeledett a megálló felé, amelyikre ő várt. Homlokát ráncolva, könyörgő tekintettel nézett át a fölé magasló sűrű lombkoronájú fa levelein, egyenesen az égre: jöjjön már... De az ég borús volt, mintha csak azt felelné, ez a nap nem a tiéd. Reményvesztetten ereszkedett vissza a szeme a földre, útközben összeakadva egy különösen kék szemű, fürkésző tekintetű idős néniével. Ő bezzeg nem siet sehová – gondolta bosszúsan." >>> olvasd tovább <<<
