Azon a nyáron sem tétlenkedtem szüleim örömére. Miért is ne okozzak izgalmakat a családnak a szünidő alatt.
Uncsitesóméknál száguldoztam egy pont nekem való rollerrel. Annyira volt nekem való, hogy a lábaim fel sem fértek rá. Egy meredek murvás útról rodeóztam lefelé, és egy nagy zakózás lett a vége.
Tenyér, könyök, térd plezúr ékeskedett rajtam. Megtörtént a sebtisztítás, és én folytattam volna tovább bekötött végtagokkal eme veszélytelen cselekedetet, de szüleim ebben megakadályoztak (hála Istennek).
Estére igen csak elfáradtam. Vergődtem az ágyban, melegem volt, nem aludtam egész éjszaka. Lázasan keltem fel. Apu levette a kötést és megnézte a tenyeremen lévő sebet. Tátva maradt a szája. Nem csak a tenyeremet nézte, hanem a karomat is. Rettenetes állapotban volt. A gennyes, gyulladt sebből vastag piros csík haladt felfelé, ami túlhaladt a könyökhajlaton is.
Mivel elég ramaty állapotban voltam, beültünk a kocsiba és berongyoltunk a Szent János Kórház sebészeti ügyeletére. "Szerencsénkre" egy szemész orvos volt az ügyeletes, aki elküldött minket egy baleseti ügyeletre a város túlsó szélére. Mentőt akart hívni, de mivel autóval jöttünk, megelégedett eme családi betegszállításos verzióval is.
Nem volt egyszerű megtalálni a helyszínt, viszont az ellátó egységet annál inkább, mert egészen a bejáratig kígyózott a betegsor.
Eközben én egyre rosszabbul éreztem magam, és a fertőzést jelző csík is szép gyorsan kúszott előre. Több mint két órát vártunk, mire bejutottunk. Közben érkezett egy kislány, aki az apukája ölében sikítozott. Az ujjait a bőr tartotta, amit levágott a fűnyíró. A mai napig nem értem, hogy lehet ujjakat ambulanter visszavarrni helyi érzéstelenítés mellett.
A betegsor csak nőtt, szegény kislány meg folyamatosan ordított amíg varrogatták az ujjait. Olyan volt az egész, mint valami sintér telep. Futószalag rendszerben vonultak a gyerekek, akik ordítoztak, sírtak. Nem számított a fájdalom, a szenvedés, csak az volt a lényeg, hogy gyorsan mindenki el legyen látva.
A kínzás engem is elért. Mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül belemásztak a sebembe. Vágtak, kapartak, kínoztak. Én is ordítottam. A végén belém döftek egy tetanusz elleni szurit és felírtak antibiotikumot.
Ez az egész tortúra meg a fertőzés annyira megviselt, hogy napokig nem tértem magamhoz.
Azért alakult ki a fertőzés, mert mélyen, a tenyeremben bent maradt egy igen apró kavics darab, ami nem volt látható.
Örök élmény maradt ez a nyári kaland is.
