De min is csodálkozom, hiszen az emberiség olyan mértékben degenerálódott, hogy manapság már az a kuriózum, ha valakinek az intelligencia hányadosa eléri az alig 40-et.
A szépség egy relatív dolog, de a mostani hiperűrtársadalomban az számít szépnek, aki szintetikus, vagyis droid. Vajon nem a férfi társadalom az, aki meghatározza a kor női szépségideálját? Dehogy nem! Úgy, hogy Tisztelt Uraim, észt ne várjatok, ha droid nőkre vágyakoztok! Bár ma már ez sem számít, csak az, hogy valami szájadék szerű anyaghalmaz sokasodjon a nő arcán, és a mellkasa irányában minél hatalmasabb hegyvonulat ékeskedjen, amit ha megszúrsz egy tűvel, hatalmasat durran.
Kedves kis bevezetőm után rátérek a cikk lényegére, ami egy Down-szindrómás lányról szól, aki vállalva saját magát kiáll a droid társadalom elé, és megmutatja, hogy ő nem agyatlan szintetikus, hanem igenis ember. <A cikket itt elolvashatod.>
A cikk alatti facés (Femina) hozzászólók nagy részének agyállománya vetekedik az univerzumban található összes kiüresedett fekete lyuk tartalmával. Azt hiszem ezzel mindent elárultam.
Hova selejtesedik ez az agysorvadt világ? Milyen félresikeredett droid társadalom ez, ahol bántjuk a másikat azért, amiről egyáltalán nem tehet?
Van min elgondolkozni, mert aki efféle földigiliszta módra éli gerinctelen életét, bizony kerülhet nagy bajba, és akkor szembetalálhatja magát hasonszőrű földigiliszta pajtásaival.
Néha azon tanakodom, hogy mit keresek én itt?! Miért nem vagyok egy csillaghajón, ahol gyűrött fejű, emberektől teljes mértékben eltérő időutazókkal szelem át a mindenség univerzumát?! Valami itt nagyon el lett rontva, aminek a vége csak katasztrófa lehet.
