Vége az ünnepvárásoknak, a pörgésnek, az utcai fényeknek, az árusoknak, akik a poros gumicukrokat és a párától összetapadt grillázsokat árulják.
Nincs Mikulás, sem Jézuska, nincs szilveszter, csak a másnap, ami elhúzódik vagy négy napig. Jön a várva várt meló, az új esztendőben megfogadott, és be nem teljesülő fogadalmak, no meg jobb híján a hétvégék utáni áhítozás, mivel január az unalom hava.
De, ha legalább hóembert lehetne építeni, vagy netalán síelni... minő ábrándok... Így marad az ingyen kori, amit a jeges járdák biztosítanak, meg a gipszcsizma, amit a TB ingyen adományoz a rászorulóknak.
Egy szónak is száz a vége. Akárhogy is csűröm-csavarom, a január az unalom hava. De ott a február, a következő hónap, amit szintén átunatkozunk, egészen márciusig. És aztán jön a tavasz, a bimbórügyező április. Nem vágysz másra, mint hogy beleszippancs a meleg áramlatokkal érkező friss levegőbe....és akkor... leesik az első hó.
