Mendegél a százlábú
rátalál egy odúra
hol aprócska cipőket lát.
Megörül a százlábú
lábacskái cipőre vágynak,
számolgatja egytől százig
de a cipők nem ő rá várnak.
Tovább ballag száz lábával
amik fáznak az őszi esőben,
minden lába cipő után kiállt
mint susogó levél a szellőben.
Lábacskái menet közben
sáros bakanccsá változnak,
ázott madárkák a hideg tócsában
segítségért kiáltoznak.
Rohan a százlábú
a segélykérő hangra,
de a lábak a gyors futásban
felakadnak egy gallyra.
A kis madárkák hídnak látván
felmásznak a hátán,
örömtáncol az anyamadár
kicsinyei láttán.
Hálálkodik a nagy madár
a picik is örülnek,
százlábúnak sáros lábai
hegynagyságra kövülnek.
Ezt meglátva a madár sereg
összefog nagy bátran,
csőrükkel hát feltörik
a sáros csizmát mind ahányan.
Megkönnyebbül a százlábú
lábai már tisztán állnak,
új utakra új élményre
kis cipőkre várnak.
