A világ tele van kis cinegékkel, de a mi cinegénk más volt, mint a többi. Ennek a kis madárkának hatalmas szíve volt.
Boldogan, vígan repkedett fáról-fára, levélről-levélre, gyönyörű énekeket csiripelt a világnak. A napsütésben csillogtak tollai, csodálatos kék szárnyán a kora reggeli esőcseppek fényesen szikráztak.
Cinege anyuka féltette kicsinyét, nehogy valami baja történjen egyetlen fiókájának.
Ahogy vidáman repkedett a kis cinege, egyszer csak egy sötét árnyék vetődött kicsiny testére. Fényes tollacskái nem ragyogtak a napfényben, mert a sötét árnyék eltakarta a napot a kismadár elől. Egy hatalmas sas madár szállt felette. Rémülten repkedett a kis cinege, ijedt hangon csiripelt anyukájának. Cinege anyuka meghallotta ijedt csiripelését, sietve repült hozzá, hogy megmentse kicsinyét. Cinege anyuka elzavarta a félelmetes madarat.
Telt múlt az idő, és a kis cinege felnőtt.
Egyik reggel, amikor kirepült a fészkéből, megpillantott valamit a fűben. Nem látta jól, közelebb szállt hozzá. Nagyon megijedt, mert egy hatalmas sast látott a fűben feküdni.
A cinege közelebb ugrált az öreg madárhoz. A sas kinyitotta szemét, ránézett a cinegére. A cinege ijedtében odébb röppent. Újra közelebb ugrált, és megkérdezte a sas madarat, hogy miért fekszik a fűben.
A sas ezt válaszolta:
- Öreg vagyok már. A repkedésben elfáradtak a szárnyaim, nem tudok felkelni. Inni sem tudok, nagyon szomjas vagyok.
A cinege elrepült. A sas szomorúan csukta be a szemét. Eltelt egy kis idő, és a cinege újra ott termett a nagy madár mellett. Hozott egy nagy levelet, amiben pár csepp víz volt. A sas kinyitotta a csőrét, és ivott a levélből. Újra erőre kapott a madár, és hirtelen felrepült.
A cinege boldogan nézte, ahogy felszáll a hatalmas madár.
Telt múlt az idő, és egyszer csak egy nagy árnyék jelent meg a cinege odúja előtt. Kinézett, és ott látta a sas madarat egy faágon. De nem volt ám egyedül.
-Eljöttek a barátaid. - mondta az öreg sas, és megköszönte, hogy a cinege megmentette az életét.
A cinege boldogan repkedett új barátaival. Azóta a cinege nem fél a nagy madaraktól, mert szíve erősebb volt félelménél.
