Ez a felnőtt mese akár lehetne igaz is. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet, na meg az enyém.Ha hiszed, ha nem, volt egyszer egy csapos.
Ez a csapos is olyan volt mint a többi. Köpcös, kopaszodó, szakállas, aki rácsos trikójában szédítette, vagyis elszédítette a bámészkodókat, kiknek szemei kidülledve nézték a rácsokon áttetsző laza izomzatú mellkast.
A látvány felemelő, és lélegzetelállító mivolta kőbálvánnyá változtatta az éppen betévedő vendégeket, így marasztalva őket a füstfelhős, kocsmázós ivászatra.
Egyik reggel, amikor éppen a rácsos trikó a reggeli fényekben pompázott, betévedt az ivóba egy asszony, kinek neve Lédi Miranda. Ez nem a becsületes neve, ez amolyan ragadványnév, vagy ha nem szépítem a dolgokat, akkor mondjuk, hogy "madame" név. Lédi Miranda "alig" ruházata felkeltette csaposunk érdeklődését, aki rögvest rávetette tekintetét a hatvanas asszonyságra. A cicoma királynő letette szűk ruhával befedett ülepét a forgószékre, és bájosan megperdítve magát felkacagott.
-Mi ez a rácsos trikó?
-Jó reggelt kisasszony! Mit adhatok?
-Sört ide!
Mint valami westernhősnőből átalakult lecsúszott spiné rácsapott az asztalra, és ujjait a pulton kopogtatva várta a habzó söröcskét. Szakállas Ferkó - mert ez volt a beceneve - kezet csókolva odatolta Miranda orra elé a korsót, aki túlrúzsozott vörös ajkaival felkortyolta az alig fél literes itókát. A hűsítő élvezet hatására egy kirobbanó böffentéssel bezárólag intett egyet hatalmasra sikeredett műkörmeivel, és új adagot kért a hízelgő pultostól.
A férfi izgatottan töltötte tele a korsót, közben a sörrel megtelt asszonyságot kémlelgette szeme sarkaiból. Miranda csábos nézése megmozgatta a tohonya pultos szunnyadó vágyait, és takargatva a "felkelő nap házát" odaoldalazott a nőhöz, és csorgó nyállal elé tette az újabb korsót. A nő úgy itta a sört, mint egy elcseszett sörreklámban. A szája sarkaiból kizubogó sörcsík nem a mélyen paszírozott dekoltázsban landolt, hanem egyenesen ruhája lábközép részében talált menedékre. Ruhája az utolsó cseppet is beszippantotta, így azt a látványt keltette, hogy Mirandának nem sikerült eljutnia a mellékhelyiségig.
A kellőképpen becsiccsentett, és szétzilált külsejű nő viháncolva adta tudtára Szakállas Ferkónak, hogy a következő menet már nem a söré lesz. Az izgatott csapos kezeit tördelve araszolt a hátsó öltöző felé. Felvette "báli" ruháját, ami nem rácsos, hanem egy beszürkült fehér trikó volt, és hátravizezett hajjal előpenderült a függöny mögül, mint egy varieté táncos. De a perdülésből torpanás lett. Mirandának hűlt helyét találta. Feltakarította a sörtócsákat, a szétszórt tökmagokat, és bánatosan visszavette rácsos trikóját.
A történet befejeződhetett volna úgy is, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. De akkor ez a történet mégis csak mese lett volna.
