Muki és Cuki, Nokedli és Saláta - agáma sztorik

Nokedli és Saláta

Muki és Cuki

Régebben történt. Egyik délelőtt lementem a kisállat kereskedőhöz. A halaimnak akartam eleséget venni. Hátramentem körbenézni.
A hátsó részben egzotikus állatok sorakoztak terráriumokban.

Az egyikben kicsi gyíkocskák napoztak a lámpa alatt. Közelebb mentem. Aranyos kis fejecskék ágaskodtak felém. Farkasszemet néztem a pici szemekkel. Kérdezősködtem felőlük, mit esznek, hogyan élnek.
Hazamentem. Nem hagytak nyugodni a kis aprócskák. Visszamentem. Összeállíttattam egy terrárium szettet, és egy mini gyíkocskával tértem haza.

Egy bökkenője volt a dolognak. Ezek a kis cukiságok, élő táplálékot fogyasztanak a zöldség-gyümölcs mellett. Így egy rakat akármilyen kukacot, csontkukacot, és tücsköt kellett hazahoznom. Hát mit mondjak... Ezeket a "rémségeket" a mellékhelyiségben tároltam. Mindenesetre érdekes volt hallani a tücskök ciripelését ott, ahova a király is gyalog jár. :)

Az etetés rémálommá vált. A hemzsegő kukacóriásokat csipesszel fogtam meg, de így is sokszor kifordultak a szorítás alól.
A tücskök bejuttatása a terráriumba tornamutatványt igényelt. Eszem ágában sem volt csipesszel megfogni őket, mert mi lesz ha... :)
A tücskös üveg tetejét lecsavartam, résnyire kinyitottam, és rettegő mozdulattal a terrárium ajtaján betoltam. Vártam, hogy legalább 2-3 kimásszon. Ha ez sikerült, gyorsan rázártam a tetőt.
Időnként tücsöklázadás tört ki. Ilyenkor aztán volt ugra-bugra. Eljártam a csürdöngölőst. Egyetlen megoldásként kiraktam a gyíkocskát, és ő elrendezte a lázadó bandát. :) Az aznapi etetésre így már nem volt gondom. :)

Szóval, az én gyíkocskámat elneveztem Mukinak. A boltvezető mondta, hogy nem ártana neki egy pár, nem szeretnek egyedül lenni a terráriumban. Vettem Muki mellé egy leánykát. Elneveztem Cukinak. Eleinte ment a bunyó, de aztán mindketten elrendezték, kinek hol a helye. Édesek voltak együtt. Egymáson feküdve aludtak. Elválaszthatatlan gyíkpárocska gazdagította hétköznapjaimat.

Egyik nap láttam, hogy Cukival nem stimmel valami. Pár nap múlva elpusztult. Muki egyedül maradt. Látványosan gyászolta elvesztett párját. Nem evett, és gubbasztott. Alig mozdult el Cuki helyéről.
Ilyet még nem láttam. Gyászoló gyík... hihetetlen.
Nagyon megviselt Cuki elvesztése.

Vettünk neki új leánykát, de nem fogadta el. Nem tűrte meg maga mellett, így visszavittük. Muki egyre rosszabb állapotba került. Fájt érte a szívem. Annyira hozzánk nőtt, már családtagnak számított. Állandóan figyeltem, hogy mozog-e még. Aztán egyik reggel észrevettem, hogy már nem él. Napokig sírtam.

Ma is sírok, ha Mukira és Cukira gondolok. Sajnos fénykép nem maradt róluk, így csak emlékeimben tudom feleleveníteni a velük töltött több mint egy évet.

Nokedli és Saláta

4 kép Nokedliről

Jó pár év elteltével ismét elfogott az agáma láz. Vettünk egy fiúcskát, elneveztük Nokedlinek. Olyan kis nokedlicske féle gyíkocska volt, ezért kapta ezt a nevet. Kapott egy gyönyörűséges terráriumot mindenféle hiper-szuper felszereléssel. Speciális fények, megfelelő környezet, mintha a saját környezetében lebzselne a mi agámánk. Az állatos etetés a férjem dolga volt, én a zöldség-gyümölcs tálakat szervíroztam, és felügyeltem a vitaminozását.

4 kép a hatalmas Salátáról, a papucs mérete 41-es :)

Egy nap a férjem közölte, hogy az egyik állatkereskedésben látott egy hatalmas agámát. Az állatkereskedésben nincs hüllő, így a tartása nem a megfelelő volt számára. A férjem megsajnálta, és haza hozta. Vettünk neki egy egyszerű terráriumot, amibe éppen csak elfért. Ez az agáma különleges volt. Mindig ki akart jönni, és a szőnyegen lebzselt. Valószínű az előző gazdája sokszor kivette és letehette a szőnyegre. Állandóan kapart, hogy ki akar jönni. Egyik nap eltűnt a terráriumból. Hát hol volt a kis szökevény? A szőnyegen. Elhúzta a terrárium ajtaját, és kimászott. Elképesztő.

Saláta a múzeumban

Ezt a gyíkot elneveztük Salátának. Mivel nem tudtuk a nemét, beraktuk a Nokedli mellé. Eleinte nem volt probléma, aztán egyszer csak beindult a fiús rivalizálás. Gyorsan kivettük, és visszaraktuk a helyére. Így már mindjárt tudtuk, hogy fiúcska a másik gyíkocskánk is.

Saláta párja a múzeumban

Megrendeltük neki is a speciális dolgokat. Mikor megkapta a lámpákat és felkapcsoltam, rám nézett, utána a lámpára, és elkezdett napozni. Onnantól kezdve szorosabbá vált a kapcsolatunk. Hálás volt a napfényért.

Sajnos a körülmények miatt mindkét gyíktól meg kellett válnunk. Saláta a Mátra Múzeumba került, Nokedli meg egy személyhez. Nagyon sajnáltam őket, főleg Salátát, mert nagyon hozzám nőtt. Eltelt két hónap, és meglátogattuk a múzeumban. Többen nézték őt. Ő nem moccant, nem mozgott. Szóltam hozzá, rögtön rám figyelt, és elindult felém. A nézelődök csak lestek. Felágaskodott a terrárium üvegfalára, és kaparta, ki akart jönni hozzám. Megismert két hónap után. Nehéz volt otthagyni, de az vigasztalt, hogy jó helyen van.
Többször meglátogattuk, minden alkalommal megismert, a hangomra felfigyelt. Húsvétkor a férjem és a lányom megnézték. Kapott egy társat, egy csajszit, aki valószínű tojásokkal van tele, mert széles és dudoros a pocakja. Örülök, hogy jó helye van, és hogy családot alapíthatott. :)