Sosem tudom meg, milyen ha féltő szava megóv,
ha kezeivel átkarol, dalol,
ha segít a bajban, könnyű dalban.
Sosem tudom meg, milyen a szeme, mikor rám néz,
finom, édes lelke, mint a méz,
ha kell a segítő kéz.
Sosem tudom meg, anyánk mit mondana róla,
ha esti mesében zengne az óda,
hol hangosan ketyeg az óra.
Sosem tudom meg, milyen lenne, ha ő lenne,
szívemben lehetne a kincs,
sosem tudom meg, mert testvérem nincs.
