Vízreszállás


Az Etióp légitársaság 961-es járata 175 utassal a fedélzetén Nairobi felé tart. Abate kapitány vezeti a Boeing 767-es sugárhajtású repülőgépet. A 11000 óra repüléssel, és két gépeltérítéses repülőúttal rendelkező kapitány tapasztalt pilótának számít.
A gép annyi üzemanyaggal száll fel, amennyi az út első szakaszára elegendő.



12000 méteres magasságban repülve három huszonéves elfoglalja a gépet. A céljuk, eljutni Ausztráliába. Fenyegetőznek. Ha nem jutnak el Ausztráliába, felrobbantják a gépet. A másodpilótát leütik.
A kapitány elmagyarázza, hogy összesen három és fél órányira elegendő üzemanyag van a gépben.
A gépeltérítők egy magazint mutogatva okoskodnak, hogy egy ilyen gépben, elfér tíz órányi üzemanyag is. Abate kapitány hiába magyarázza, hogy ennyi nincs feltöltve a gépbe, nem akarják elfogadni a választ.

A kapitány tisztában van azzal, hogy ennyi üzemanyaggal az óceánba zuhan a gép. Megnézi az atlaszt, hova tudja letenni a gépet. A Comore-szigeteket (Indiai-óceán) találja legközelebbi lesszállóhelynek.
A gépeltérítőket még mindig nem érdekli, hogy le fog zuhanni a gép.

Megszólal a vészjelző. Leáll az egyik hajtómű. Bekapcsol a segédhajtómű. Az utasok nem sejtik mekkora veszélyben vannak. A fenyegetők nem engedik a kapitánynak, hogy tájékoztassa az utasokat helyzetükről.

A kapitány egy pillanatra egyedül marad. Kihasználva a helyzetet figyelmezteti az utasokat, készüljenek a kényszerleszállásra. Burkolt célzásokat tesz arra, hogy az utasok próbáljanak szembeszállni a gépeltérítőkkel. Az utasok félnek, nem tesznek semmit.

Az egyik eltérítő értetlenkedik, közben véletlenül kikapcsolja a robotpilótát. A gép élesen bedől. Az utasok sikoltoznak. Az eltérítő vezetni próbálja a gépet.

Újra megszólal a vészjelző. Leáll a másik hajtómű is. A gép süllyedni kezd. A fenyegető úgy gondolja, ezt a kapitány csinálja a géppel. Nem érdekli semmi, és közben alkoholt iszogat.

Az utastér egyre melegebb. A világítás kialszik. Hajtóművek hiányában a gép vitorlázva repül tovább. Abate kapitány nem tudja lassítani a gépet. A fejsérült másodpilóta a kapitány mellé ül.

A gép gyorsan veszít magasságából. Abate kapitány kénytelen vízre rakni a gépet, mert így nem éri el a szárazföldet. (Szárazföldi landolás hajtóművek nélkül is lehetséges. A vízre leszállás már sokkal veszélyesebb. A szárazföld burkolatán végig csúszik a gép, a vízbe viszont belefúródik. Ráadásul a Boeing 767-es hajtóművei alul vannak, ezek megnehezítik a leszállást, mert elsőként akadnak bele a vízbe, és emiatt darabokra szakadhat a gép.)

Az utasok kétségbeesetten sikoltoznak. Istenhez fohászkodnak. Felveszik a mentőmellényeket. Sokan felfújják a mellényeket annak ellenére, hogy nem lenne szabad. Készülnek a halálra.

A turisták a partról figyelik a döbbenetes eseményeket. A gép több mint 370 km/h sebességgel csapódik a vízbe. A gép három részre törik. Leszakad a pilótafülke és a farokrész. Víz tódul a roncsba. Az utasok kétségbeesve próbálnak kiszabadulni. Akik előre felfújták a mellényüket, azokat a víz a plafonhoz szorítja. Sokan az ülésbe ragadnak.
A turisták segítséget nyújtanak a túlélőknek.

175 emberből 50-en élték túl a katasztrófát. Abate kapitány manővere nélkül senkinek sem lett volna esélye az életben maradásra.