Vegyes érzelmek kavarogtak bennem az elejétől kezdve, egészen a végéig.
Vajon megérdemlik a halálbüntetést?
Mindhárom elítélt vegyesen nyilatkozott érzelmeiről. Az egyik beletörődve várta a végrehajtást. A másik azon gondolkodott, hogy tényleg nem fáj-e a halálos injekció. A harmadik meg volt győződve arról, hogy a fellebbezése, és a kegyelem kérése nem lesz elutasítva.
Mutatták a végrehajtó intézet folyosóit, celláit, a kivégző termet, és ahogy oda szállítják az elítélteket.
Az utca embere két részre szakadt. A halálbüntetés mellett állókra, és a halálbüntetés ellen tüntetőkre. A halálbüntetést támogatók mosolyogva, és felvidulva beszéltek a témáról. Kijelentették, hogy ők nem ilyen emberséges módon végeznék ki az elítélteket, hanem úgy, ahogy ők tették az áldozataikkal. Valóban így gondolják? Vagy csak a düh beszél belőlük?
Az egyik áldozat családtagja örömmel várta a végrehajtást. Nem sajnálta az áldozatot, de annak családtagjait igen. Tényleg örömmel töltötte el? Vagy csak a fájdalom, a megtorlás vágya beszélt belőle?
A halálbüntetést ellenzők mind az áldozatot és annak családtagjait, mind az elítélt családtagjait megértették.
Egy idős hölgy fiát is kivégezték évekkel ezelőtt, de előtte a fia bemutatta őt egy másik elítéltnek. Így a hölgy azt az embert a fiának tekintette. Annak az elítéltnek nem volt családja. A hölgy rendszeresen látogatta, és ott volt a kivégzésénél is. A hölgy azt nyilatkozta, hogy a fogadott fia nagyon gonosz dolgot tett az áldozattal, de az új Johni megváltozott. Már nem az, aki régen volt. A hölgy keresztény. Az volt a véleménye a halálbüntetésről, hogy az is gyilkos, aki megöl egy embert, de az is gyilkos, aki kivégzi az embert.
Vajon ember eldöntheti-e, hogy ki az aki éljen, és ki az aki meghaljon?
Az ügyvéd, aki az egyik elítélt mellett harcolt, azt nyilatkozta, hogy a fiát is rá merné bízni. Az elítélt tizenéves korában bandában élt, mert az édesanyja elmegyógyintézetbe került. A banda volt a családja, és mindent megtett azért, hogy oda tartozhasson. Belekeveredett egy gyilkosságba. Az egyik tag lelőtt egy nőt. Átadták neki a fegyvert, és utána ő is lőtt. Idő közben rájött, hogy a banda tagjai nem szerették, csak kihasználták, és belevitték a bűnözésbe. Ügyvédje (nem az első ügyvéd, aki az ítéletkor védte) ezért harcolt, mert ő akkor lőtt, amikor a nő már halott volt, és az ottani törvények szerint emiatt nem jár halálbüntetés. A fellebbezések, és a kegyelem nem lett elfogadva. Az ügyvéd szerint a bíró érzelmi döntést hozott.
A börtönigazgatóról nehéz nyilatkozni. Nálam vegyes érzelmeket keltett. Teljes ridegséggel beszélt a halálbüntetésről, magáról a végrehajtásról, de közben éreztem némi irgalmat is magában az emberben. Úgy gondolom, hogy voltak ellenérzései a kezdetek kezdetén, de az évek folyamán megkeményedett, és kizárta magából ez együttérzést. Valószínű bedarálta a közeg. Végzi a dolgát, mint egy futószalagon dolgozó munkás.
Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, az a végrehajtó tiszt nyilatkozata. Ő "vonzónak" találta azt, ahogy lekötözik az elítéltet, ahogy lekötözve fekszik miközben belefolyik a halálos méreg a testébe, ahogy elkékül az illető szája, és ahogy kileheli a lelkét. Azt is élvezettel ecsetelte, ahogy egy utolsót prüszköl a haldokló, mivel a maradék levegő eltávozik a tüdejéből. Ettől hányinger fogott el. Nem a haláltusa miatt, mert egészségügyis révén rengeteg szenvedő halált láttam már, hanem amiatt, ahogy ezt előadta. Borsódzott a hátam. Azt a következtetést vontam le erről az emberről, hogy szadista pszichopata. Hogy lehet "vonzó" egy kivégzés?
Láttam rajta, hogy élvezetet okoz neki a halál látványa, és nem azért mert gyilkost végeztek ki, hanem mert azon a helyen élheti ki gyilkos hajlamait. Nem tartom különbnek magánál a gyilkosnál. Azt is meg merem kockáztatni, hogy ha nem ilyen helyen dolgozna, maga is gyilkos lenne. Ezen a helyen kiélheti gyilkos vágyát törvényes kereteken belül.
Az orvos nyilatkozatai teljesen merevek, dermesztősen ridegek voltak. Parányi szikráját sem láttam az irgalomnak a szemében. Vajon milyen orvos megy kivégzőnek? Ezt a kérdést, mint egészségügyi dolgozó kérdezem. A világ pénze nem lenne elég ahhoz, hogy ezt megtegyem. Mondhatják azt a kivégzés mellett állók, hogy hát ezt is el kell végeznie valakinek. Erre én ezt mondom: nem kell!
Az egészből azt a következtetést vonom le, hogy akik ilyen helyen dolgoznak, antiszociális emberek. Több fokozatban jellemezhetők. A szociopatától kezdve a pszichopatán át egészen a szadista megszállottig.
A történet alatt semmilyen jó - vagy kielégítő érzés nem fogott el, hiába gyilkosokat végeztek ki. Magát a kivégzést nem mutatták, csak a végén a kivégzett személyt, és a síró hozzátartozókat. Nem tudtam élvezettel végig nézni a műsort, sem "vonzónak" látni a kivégző szobát.
Mind a három férfit kivégezték.
