Nem is tudom, miért unalom naplónak nezeztem el ezt a blog témát. Nem akartam sablonos címet kitalálni neki, de így jobban belegondolva, az életem minden, csak nem unalmas.Persze vannak unalmas gondolataim, ezért is van, hogy hetekig nem írok, de van, hogy azért nem írok, mert sem időm, sem energiám a billentyűket nyomogatni.
Össze kell szednem az agyam ahhoz, hogy valami értelmes gondolat kiessen belőle, és ez nem mindig megy.
Nem beszélve a nem éppen unalmas problémákról, amik folyton körülvesznek. Az a vicc az egészben, hogy nem magam okozom a problémákat, hanem mások taszigálják bele az életembe hol egyből a nyakamba zúdítva, hol pedig folyamatosan potyogtatva. De az állandóság sajnos mindig fenn áll.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem egyedül küszködök efféle gondokkal. Nem célom a világ nyakába zúdítani a teli vödör kutyagumit, mert ki akarna olyan blogot olvasni, ahol csak kínlódáson, vergődésen kell átrágnia magát az embernek.
Újra neki szeretnék lendülni az írásnak intenzívebb verzióban, időt szánni rá, hogy az életemet, gondolataimat belerakhassam a történetekbe. Legyen az mások megtörtént esete, az én valós történeteim, vagy fikciók mindenféle köntösben. Az unalom napló egy közvetlenebb hangvételű iromány gyűjtemény, amiben szabadabban kinyilváníthatom mindenről a véleményem.
Szeretek írni, jobban szeretek, mint beszélni, pedig a diszlexiám hátráltat ebben a mai napig, amit a tanárok előszeretettel éreztettek velem diák éveim alatt. Az iskolai értékelés sok esetben egyenlő a nullával, ezt már rengeteg híres és nem híres ember is bebizonyította. Remélem nem lesz ezután sem unalmas az unalom naplóm, nem szeretném, hogy két sor után továbbkattintsatok egy másik weboldalra.
