Mi az, hogy megtértem? Elmesélem kereszténykedésem ténykedéseit. Próbálom nem elhúzni, hanem megfogni a lényeget.Egyszer csak megtértem. Na, azért ez nem ilyen egyszerű. A lényeg, hogy sörmámorba úszva találkoztam egy pásztorral a barátnőm révén, aki mondott nekem mindenféle ezt meg azt.
Azért úsztam sörmámorban, mert előtte éppen sörözőben ücsörögtem a barátommal, a mostani férjemmel.
A Burger King falain belül történt meg a csoda... valahogy megtértem. Hogyan? Fogalmam sincs, mert semmit sem értettem abból, amit a pásztor hordott össze nekem mindenféle törvényről, Jézusról, a bűnről, meg hogy Éva miatt vagyok bűnös. Gondoltam magamban, hogy a rosseb egye meg ezt az Évát, mi közöm van nekem az ő hülyeségéhez?! De valami történt. Sírva fakadtam, és zokogó görcsöt kaptam, amit alig bírtam abbahagyni. Hirtelen valami Jézus érzés fogott el.
Invitálva lettem gyülekezetbe, amitől az összes hajam égnek állt (valószínű nem véletlen), de nagy kínlódások árán elsétáltam az első alkalomra. Semmit nem értettem semmiből, csak utánoztam a többieket. Azt láttam, hogy micsoda szeretet van itt kérem szépen, és hogy milyen kedvesen fogadják az új megtérőket. Eljártam házi csoportokba, ahol minden szép és jó volt. Még kádban is megfürdettek, vagyis bemerítettek.
Ahogy telt múlt az idő, a dolgok megváltoztak. Már nem voltak annyira kedvesek az ottaniak, már nem volt minden szép és jó. Jött a kontroll, a fenyítés, az életembe való beleszólás, a törvény rám erőszakolása és a pokollal való fenyegetés.
Mind inkább nyomorgatva éreztem magam, a testvérek meg uralmat gyakoroltak felettem. Nem lehetett véleményem semmiről. Ha megszólaltam lehurrogtak mondván, én csak egy friss keresztény vagyok. A pásztor folyton számon kért, mikor mit csinálok. Mindig megaláztak, elnyomtak. Amikor leültem egy székre -mert hamar megérkeztem- jött a nagyságos asszony, és felállított, mert ő akart oda ülni. Én meg mint engedelmes keresztény felálltam, mert féltem a pokolba jutástól. Ám nem voltam ezzel az életérzéssel egyedül. Akinek volt egy kis szeretet a szívében, azt elüldözték.
Egyre fogyatkoztunk. A helyzet már elviselhetetlen volt. Nagyjából egy év kínlódás után úgy döntöttem, elhagyom a gyülekezetet, bármi is történjék. Istennek megmondtam, ha a pokolra kerülök is emiatt, nem érdekel. Nem fogok senki rabszolgája lenni, nem hagyom, hogy pokollá tegyék az életem a nagy szeretetben. Amikor megtettem, szabaddá váltam. Nincs inkvizíció, nincs atrocitás, nincs nevelőtábor. Elmentem más gyülikbe, de ott is valami förtelem volt az ottlét. Mindig mindenhol a nyalakodósak voltak a jók, a közkeresztények meg mehettek a levesbe. Így hát elmaradoztam a gyülekezetektől.
Jött a facebook. Kedveskednek, nyekeregnek, nyalakodnak, és ha befogadnak rögtön a nyakadba akasztják a törvényt, és a kegyetlenséget. Ha felismered az gazságot, rögtön lesátánoznak. Minden vagy csak ember nem. Addig vagy jó, amíg a hátsójukat nyalod. Kipellengéreznek, lealáznak, sőt, még fenyegető levelet is írnak.
Akiket kivezet Isten a szennyből, azok úgy is megtalálják egymást. Van egy pár Jézust ismerő ismerősöm, akiknek semmi köze a gonosz keresztény emberekhez, de ők sem akarnak semmilyen felekezethez tartozni. Azt gondolom, hogy Isten szépen lassan visszaállítja az ő embereit oda, ahová valók.
János ev. 10. 26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: 27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: 28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. 29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk.
