Ráadásul a mai Hamupipőkék sem olyanok, mint a mesés történetben.
A cipőboltban tekergő leányzó, száját tátva vizsgálgatja a nem éppen visszafogott lakkos tűsarkúkat. Életében még nem volt lábán efféle csecsebecse, és valószínű soha nem is lesz. Napjai nagy részét cipőboltos mászkálás tölti ki, nem beszélve a próbálgatás fantasztikus élményéről.
Ma, egy fényében szikrázóan csillogó, rózsás-lila szivárványos átmenetben pompázó tűsarkú kerül fel Rozika lábára. Ahogy felhúzza térdfixes lábaira, elönti a szerelem vágya, és elképzeli magának a nem létező királyfit, aki elhagyott cipője után kutatva rátalál a világszép Rozikára. Világszép? Ahogy ábrándozik hátrafeszített testtel a keskeny cipőpróbáló padon, kezei lecsusszannak a pad széléről, és egyenesen lehidal a jéghideg padlóburkolatra.
A nagy puffanás előcsalogatja az unottan kávézó eladónő kockás köpenyét, aki érdeklődve pásztázza a sorokat, hátha megleli a ravasz tolvajt, aki dobozostul óhajtja magáévá tenni a világ legdrágább cipőit. De nem talál mást, mint egy szerencsétlen pózban heverő szemüveges Rozikát, kinek lábain a tűsarkú cipők sem akaróznak fent maradni. Fittyet hányva a tápászkodó leányzóra, trabant méretű hátsóját billegtetve visszaballag kihűlt kávéjához.
A bejövő férfiak örömére Rozika térdfixén, lábfej méretű lyuk mutatja a női cipőkhöz vezető utat. A kínos padlójelenet sem téríti el hősnőnket a megálmodott Hamupipőke jelenettől. Újra felvesz egy lakkos tűsarkút, aminek feketén ragyogó csillogása egészen magába húzza az álmodozó leányzót. Becsukott szemmel koncentrálva majdnem elhagyja mesebeli félpár cipellőjét, mikor egy méretes koffer lesodorja a gubbasztva ülő merengő lányt. A hideg padló újra összehozza Rozikát és a trabantos eladónőt, kinek szedetlen, vastagon kócos, összenőtt szemöldöke idegesen rángatózik a kétballábas leányzó látványától.
De még ez sem az utolsó próbálkozása a szerelemtől túlfűtött, újkori Hamupipőkénknek. Még inkább erőre kapva keresi a megfelelő tűsarkút, mikor egy fél szemüveglencse hosszasan pörögve rágurul térdfixes lábfejére. Segítőkész szándékkal vezérelve otthagyja a női részleg sorait, és felemás cipőkben bicegve átvonul a másik oldalra. Macsó, kevésbé macsó, és alig macsó férfiak ingeinek látványa mosódik össze a szemüvegét törölgető Rozika előtt. Bátor fejtartással néz bele minden előtte elvonuló férfi arcába, keresvén a meglévő szemüveglencsét, melynek elveszett párját ő markolássza. A keresés végeztével leroskad az agyontaposott cipőpadra. Nem figyelve a pad túlsó oldalára ráülő férfira, Rozika hirtelen felvágódik a magasba. A repkedő leányzóra ismét az eladónő lesz figyelmes.
-Mondja! Maga mit csinál itt valójában?
-Hát... én csak...
-Szedje össze magát, aztán menjen haza!
Ahogy az eladónő kimondja utolsó szavát bozontos szemöldökmozgással társítva, előveszi köpenyzsebéből szemüvegét, amiből az egyik lencse hiánya szemet szúr a repkedő Rozikának.
-Magáé ez a lencse?
-Tolvaj! Lencsetolvaj!
A menekülő Rozika saját cipőjét elhagyva rohan kifelé a fenyegető hang elől. Hazafelé sírdogálva megáll az esti fényben csillogó, következő cipőbolt kirakata előtt. A tükröződő kirakat fényében meglátja elhagyott cipőjének párját. Hátra fordulva megpillantja a herceget, aki megtalálta mesebeli topánkáját. Szemüvegét felvéve Rozika felsikolt.
-Te vagy az?
A történetnek itt a vége. De hogy ki az, aki miatt hősnőnk hatalmasat sikoltott, az maradjon az ő titka.
