2017. január 24., kedd

Azok a szép budiévek

Ma egy kellemes face poszt meghozta az ihletet eme fenséges témához. Mi lehetne más, mint az iskolai budiévek.
Nem tudom a fiúk hogyan budiztak, arról nincs információm, a lányokéról annál is több. Főleg, hogy egészségügyi szakközépiskolásként csak lány budi volt, mert fiúk még az utcában sem léteztek.

Mire is jó a budi? Közösségi életet élni, ahova nem férkőzhetnek be más neműek. A tanárok is ki vannak rekesztve ebből a közösségből, mert ahogy nyílik az ajtó, és tanár szaga lóg a levegőben szétreppen a budibrigád, és hirtelen nem látsz mást, csak falhoz lapult csajokat, aktívan ajtót őrző vérebeket, akik őrségben állnak a bezárhatatlan budi ajtó előtt, ahol a barátnő végzi halaszthatatlan dolgát.

A budibandákat az sem tarthatja vissza a szünetekbeni bandázástól, ha egy egész balatonnyi tenger víz tódul ki a budi ajtaja alól. Kézen állva, fejen lógva, bárhogyan is elvégzik a dolgukat. Nem beszélve az ajtó őrről, aki nemes feladatát ellátva a kilincs nélküli ajtó mögött lesegeti az éppen arra kószáló tanári kart. Ha jön a veszély beint, hogy mindenki dobja el a cigijét, és vesse be magát a legközelebbi budiajtón.

Ó azok a szép budiévek...mikor sosem volt WC papír, és ha nem vittél magaddal, akkor nagyon rosszul jártál, mert biztosra vehetted, hogy a következő10 évben senki sem fog WC-re járni. A széttört mosdókagyló, a nem létező szappan,  a víz nélküli vezetékek, és a csaptelep nélküli csapok....
Ezeket visszasírja az, aki valaha budibandázott. És az elmaradhatatlan rózsaillat, ami beterítette az egész folyosót, az felejthetetlen. Na meg a takarítónő, akit sosem láttál, ezért nem is volt nehéz elfelejteni.
Ezek voltak azok a szép budiévek... emlékszel? :)