Mendegél, a kóbor morzsa



Mendegél, ki nevéhez mindig hű
lábait súrolja harmatos fű.

Pihe teste könnyedén repül
szemébe sokszor könnycsepp kerül.

Keresi hasztalan egyetlen társát
ki megvetné otthon vetetlen ágyát.

Mendegél, egy aprócska morzsa
bekerül a mozsárba, hol félelem a sorsa.

Sötét odúban remegve várja
mi lesz a sorsa, lesz-e még álma.

Az álom hirtelen valósággá kél
a morzsák között az elérendő cél.

Egy aprócska hang üzeni a szépet
ígérget csodát, és parányi népet.

Megörül a morzsa, ki megtalálta vágyát
Morzsaváros lakóit, a valóra vált álmát.