Amikor kicsi voltam mindig nevetni láttam,
szét tárt karokkal minden nap
boldogságban vártam.
Ölelő karjai féltve őrizték álmom,
anyám helyett anyám volt,
ma is újra várom.
Álmomat elvette a hitvány, mocskos élet,
ölelni már sosem fogom,
sem álmodni szépet.
Gondolatban átkarolom, megölelem mégis,
ő már nem lesz soha köztünk,
így vele haltam én is.
