2016. augusztus 15., hétfő

Darabokra hullva



Minden ami fáj, szétfeszíti mellkasom,
magasba emelem felkiáltó sóhajom.
Széthullott emlékemnek darabjait szedem,
apróra tört szilánkjait két kezembe veszem.

Ami elmúlt, már nem jön vissza soha,
halványuló életutam egymillió morzsa.
Darabokra hullva emlékezem újra,
könnyben úszva kavarog emlékemnek múltja.