De mi lett volna, ha?...Mi lett volna, ha a másik útvonalat választom az adott életszakaszban? A kíváncsi természetemet érdekelné a válasz, de lehet jobb, ha nem tudom, mi lett volna ha...
Egészségügyi pályafutásom vége felé gyökeres változtatást akartam bevinni az életembe. Az egészségügyben való csalódásom, kínlódásom késztetett arra, hogy változtassak. A hőn szeretett szakmám már nem az volt, mint régen. Változott a világ, változtak az emberek, és ez nem boldoggá, hanem inkább beteggé tett. Hiába a késztetés a segítségnyújtás felé, ha folyton pofonokat kap az ember. Kínomban sokszor azt hangoztattam, hogy inkább lennék állatok között, mint emberek közelében. Lehet, hogy ennek a mondatnak a szajkózása vezetett el ahhoz, hogy állatokkal foglalkozzak.
Először az állatgondozás jutott az eszembe. Utána néztem, hogyan juthatnék be az állatkertbe, de hamar megkaptam rá a választ. Sehogy. Mindenki az állatkertben akar dolgozni, így a bejutás szinte lehetetlen. Ráadásul minimum állattenyésztői végzettség kell hozzá. Ettől kissé letörtem, de erőt vettem magamon, és rájöttem arra, miért ne tanulhatnék újra. Hosszas keresgetés után találtam egy sulit Győrben, ahol távtanulás formájában el lehet végezni az állattenyésztői-állategészségügyi sulit.
Friss házasként (második) leutaztam a férjemmel, ahol mindent elmondtak töviről-hegyire, és megvásároltam a könyveket is. Húzósnak tűnt a suli, hiszen amit a nebulók a négy év alatt tanulnak meg, azt nekem fél év alatt kellett volna. Gyakorlatra viszont kötelező járni, amit úgy oldottunk volna meg, hogy arra a pár napra beszállásolom magam a koleszba. A férjem ennek nem örült annyira.
Hazamentem, és nekiláttam a tanulásnak. Mindenhol tanultam, még a munkahelyemen is, amikor volt pár perc szabadidőm rögtön elővettem a tankönyveket. Élveztem a tanulást, mert ez nem a kötelező kínlódás volt, így a lelkesedésem egy cseppet sem hanyatlott. Kerestem magamnak egy gyakorlatos helyet, de Budapesten nem tolonganak a gazdaságok. Találtam egy telephelyet valahol Rákospalotán. Meglátogattam. Azt hitték bolond vagyok. Egy pesti lány a trágyában akar taposni és állatok hátsójában matatni. Nem ez volt az álmom, de ha ez hozzá tartozik, akkor megcsinálom. Mint egészségügyis csináltam meredek dolgokat, úgy, hogy megnyugtattam az ottani főnököt, nem riadok vissza az efféle dolgoktól.
Beleéltem magam az egészbe, mert tudtam, pár hónap múlva új munka, új élet várt rám. Aztán....beleszólt az élet, vagyis a lányom, aki megfogant. Egy percig sem volt kétséges, hogy feladom a sulit, meg az egész állatosdit, hiszen újra anya lehetek 37 évesen. Hát így történt, hogy nem lettem állattenyésztő-állategészségügyis.
