Fél éve már, hogy üres az ágyad
egyedül sírnak az emlékező tárgyak.
Üres a szekrény, ami ruhákkal volt telve
Istennek ez lenne hát az örökké való terve?
Magányos a szoba, hol a levegőt vetted
a konyha némán főz, hol a kenyeret etted.
Nincsenek szavak, nincsenek hangok
nem hallom a hangod, csak az üvöltő harangot.
Fél éve már annak, hogy lehunytad a szemed
elengedtem lassan elsápadó kezed.
Azóta is bolyongok vergődve a kínban
a lelked ott nyugszik egy messzi-messzi sírban.
