Siófok, Aranypart Kemping, nyolcvanas évek. Igen, ez a nagy szoc. üdülések korszaka, amikor a szoc. autónkkal közlekedtünk mindenfelé.A Balaton partján hemzsegtek a SZOT kedvezménnyel nyaraló családok, akik egész évben a SZOT nyaralásra vártak.
Minden évben legurultunk a Balcsira a szoc. autónkkal, igaz, nem SZOT üdülőbe, hanem a siófoki Aranypart Kempingbe. Imádtam az utazást, a kocsiban dübörgött az agyon nyúzott TDK magnókazettára felmásolt Dschinghis Khan együttes zenéje. Tátott szájjal figyeltem, amikor egy nyugati autó elhúzott mellettünk a végtelenbe.
A kempingbe érve elfoglaltuk a maradék helyünket, és felállítottuk az előteres, két hálófülkés, négy személyes sátrunkat. Az NSZK-sok batár lakóautókkal, parabola antennákkal, és totál felszerelt hordozható lakásukkal elfoglalták a legjobb helyeket. A "csóró" magyaroknak maradt, ami maradt.
De mi ennek is örültünk, mert nyaralhattunk. Bár, volt egy olyan sikeres sátorozásunk, amikor ürgeöntés helyett család kiöntésben részesültünk. Az esővíz kiáztatott bennünket a sátorból. Ezek után minden sátorozás alkalmával apu ásott a sátor körül vízelvezető árkot, hogy ne legyünk folyton ázott verebek.
A vizes blokkokban állandó szúnyoginvázió volt. Óriás méretű ős szúnyogok bélelték a falat belülről, mint valami állatmintás tapéta. Zsetonokkal fürödtünk, és ha nem siettünk, szappanosak maradtunk. Megtanultunk 3 perc alatt hajat mosni és zuhanyozni egyszerre. A reggeli wc-re való rohanás is izgalmas volt, ki ér be előbb a retyóra. Ennek a közösködésnek az élménye a mai napig bennem él.
Miután belaktuk magunkat, nem csináltunk mást, csak a parton lógtunk. Fürdés, napozás, fürdés, napozás hering módjára. Vittük magunkkal a büdös anyagú gumimatracot, ami mindig valahol eresztett.
Anyu esténként főzött valami gyorsat a kemping főzőn. Imádtam a kempinges lecsót. Sokkal finomabb, mint az otthoni. :)
Egyik kempingezés során, amikor megérkeztünk, apu felverte a sátrat, és kimentünk a partra. Valamiért visszamentem, és bóklásztam a sátrak között, természetesen papucs nélkül. A csupasz lábam megtalált egy sátorvasat, ami körülmetélte a kislábujjamat. Semmit nem éreztem ebből az attrakcióból, csak mentem tovább. Egy német nő elkezdett óbégatni, mutogatni, én meg bámultam rá értelmetlen fejjel. A lábam felé mutogatott. Lenéztem, és majdnem elájultam. Vércsíkot húztam magam után. Ájulni készülö, sápadt fejel kibotorkáltam a partra anyuékhoz, akik rögtön pánikba estek.
Apu bevitt a kórházba, ahol összevarrták a lefittyenő lábujjamat. Kaptam egy szép nagy kötést, ami a papucsomba sem fért bele. Ezután már csak messziről figyelhettem a Balatont, mert fürödni nem tudtam. Így kezdtem a nyaralást, és így is fejeztem be. Utolsó napon megszabadultam a varratoktól és mehettünk haza.
Következő évben rögtön az első napon szénné égtem, így végig az árnyékban kellett üdülnöm. Volt olyan nyaralás, amikor ínhüvely gyulladás miatt begipszelték a karom, emiatt szintén nem fürödhettem. Nálam sosem lehet tudni, mivel színesítem meg a nyaralást, de ez vonatkozik a sima hétköznapokra is.
