A hideg padlóburkolaton elkenődött alvadt vér ide-oda fröccsen a felmosófa foszlóban lévő piszkosfehér szálai között. A megalvadt vér szaga, és a vegyszerszag keveréke gyomorforgató liftezést vált ki a takarító személyzet emésztőrendszerében. Kisebb-nagyobb húscafatok darabjai hevernek a kő rovátkáiban, amiket Alfonz, a kissé flúgos takarító kaparászgat gumikesztyűs kezeivel.Őt nem zavarja sem a vér, sem a szag, csak csinálja amit kell, közben butuskán dúdolgatja saját komponálású dalocskáit. A kórházban mindenki csak így nevezi: Dalos Alfonz.
Dalos Alfonz újabb műtéti mocskot takarít, amikor egy idegen arc szólítja meg a flúgos takarítót.
-Munkát ajánlanék magának!
Magához hívja a sikálgató férfit, és csábos ígéretekkel teletömködi ész nélküli koponyáját. Dalos Alfonz örömmel igent mond a munkára. Lemegy a patológiára, és körülnéz. Az ügyeletes patológus éppen kifelé tart a helyiségből, ahol Dalos Alfonz kémlelgeti a formalinba áztatott szemeket. A magával hozott hűtőládába gyorsan bepakolja azokat, és kisiet a szúrós szagú helyiségből.
Az idegen férfi ingerülten várja a megkésett szállítmányt.
-Mi tartott ilyen sokáig? Máskor ez elő ne forduljon! Itt a jutalmad!
Az egyik ajtó mögül egy ruhátlan nő lép elő, aki kéjes kacsintással üdvözli a bugyuta betakarítót. Az idegen férfi mosolyogva veszi tudomásul a szobába elvonulók szexhangjait. Dalos Alfonz széles mosollyal a száján köszöni meg a neki szánt fizetséget. De a munkája itt nem ér véget. Az idegen egyre többet követel tőle, amit fokozatosan adagolva kényszerít ki a tudatlan férfiból.
Utolsó betakarítása után nem jön a fizetség. Dalos Alfonz hiába várja a meztelen jelenséget, helyette egy hirtelen előbújó kés néz vele farkasszemet. Egy lezárt szobába kényszerítve rogy le a kőburkolatra, ahol szem nélküli fejek néznek vissza a semmibe. A megrémült Alfonz nem érti "gazdája" viselkedését, aki folytonos sátáni nevetéssel adja tudtára szolgájának, hogy aljas átverés áldozata lett. Az Alfonz felé haladó kés vége belehatol az arckoponyába, és kivájja abból a benne ülő szemet. Fájdalmas ordítás, rémisztő üvöltés kíséri a kegyetlen csonkítást.
Az "új" takarító igyekezve próbálja Dalos Alfonz tökéletes munkáját helyettesíteni. A fel nem ismert Alfonz megjelenése visszataszító látványt nyújt mindenki számára, emiatt csak messziről köszönnek neki. Magányosan takarítja a műtő véres köveit, és közben saját komponálású dalocskáit dúdolgatja. Egy ismerős, de kegyetlen hang megszólítja.
-Jöhet a következő betakarítás!
Csonka Alfonz egyetlen szemével felnéz a parancsoló hangra, és tudomásul véve alattvalói sorsát, tovább sikálja a műtő padlózatát.
