Arcom sárban alszik, nem kel fel, nem éled újra,
bekent engem a mocskos élet,
rajtam maradt ráncomba bújva.
Eltakartan, összetörve nem ért meg senki, semmi,
elvegyülök a sarak tengerében
honnan tudjam mit kell tenni?
Megmosnám bekent arcom, de piszkos kezeim nem élnek,
tovaszálló emlékeim
múltam fürdőjében remélnek.
Ha a világ megint beken, újra sár fedi ráncos arcom,
felveszem az életkesztyűt
tiszta szívvel vívom a harcom.
