Rideg ő és kemény
mint jégvirágos edény.
Szurkálódva dobog
jéglángokkal lobog.
Fagytengerbe fürdőzik
meleg cseppek üldözik.
Menekül a jégvilágba
fehér leples hótáblába.
Fagytengernek peremén
napsugarak melegén
áll a határ küszöbén
érző szívnek kebelén.
Melegségnek nincsen párja,
fagyos szívnek sosincs vágya.
Rideg ő és kemény
de előtte a remény.
Jeges vére ingadozhat
melegedve ringatózhat.
Naptengernek kebelén
jégvilágnak peremén
meglátja az újat
a neki jelölt utat.
Fagyos szívnek itt a vége
melegségbe borul vére.
