Hol voltál, mikor vártalak,
könnyező szemekkel láttalak?
Hová vitt a bűnös lépted,
hol piros rózsám apróra tépted?
Csalfa szíved sosem volt enyém
használtál, mint elsorvadt edényt.
Dobáltad lelkem összetört darabját
Nézted a másiknak tekergő alakját.
Nem ismerted fájdalmam sikító hangját
Nem ismerted testem rád vágyó karját.
Ismerted viszont a sötétség útját
kiittad annak feneketlen kútját.
