Vízáradat tódul be a konténerbe, ahol Barbara egyre kevesebb levegővel érheti be utolsó perceit. Élete filmjén átpörögnek a rossz, és a még rosszabb emlékek. A szájáig érő víz erőszakosan kóstoltatja vele az óceán sós ízét, ami felkaparja a levegő helyett vizet nyelő torkát.A távolban ringatózó halászhajó a vízben egyre süllyedő konténer felé közeledik.
-Hé! Mi az ott? Menjünk közelebb!
-Hagyd! Nem látod? Ez csak egy konténer!
-És ha van benne valaki?
A konténerhez érkezők megdöbbenve látják a fuldokló Barbara elszürkülő testét. Kihúzva hasra fordítják a lányt, kinek tüdejéből kitódul a rengeteg víz, ami majdnem kegyetlen halálát okozta. Barbara tüdejét újra az életet adó levegő járja át, de teste erőtlenül fekszik tovább.
-Látod milyen ruha van rajta? Nézd a címkét a nyakán!
-Atlantisz!
-Hogy az a...
-Fogd vissza magad! Hölgy társaságban vagyunk!
-Milyen hölgy? Ez egy elítélt, aki minden bizonnyal embert ölt!
-De hogyan tudott megszökni?
-Ez egy jó kérdés! Majd ő elmondja!
-Gyere! Vigyük haza!
A megmenekült Barbara alig nyíló szemeivel látja, hogy egy rozzant faviskó ágyán fekszik meztelen testtel. A másik szobában beszélgető férfihangok hallatán úgy tesz, mint aki még mindig alszik.
-Ébresszük fel a kisasszonyt!
-Mucuskám! Ébresztő! Ez nem szálloda! Dalolj, mint a pacsirta, hogyan szöktél meg az Atlantiszról!
-Azt már nem!
-Igen? Hát jó! Másképp is elbeszélgethetünk!
Barbara teste fölé hajol az egyik fogatlan halász, és gusztustalan nyelvével végignyalja a lány nyakát. A förtelmes nyalakodás Barbara gyomrát felforgatja. Hányingere már nyakig ér, de visszafogja a felfelé törekvő undort. A férfi retkes kezével a lány testét tapogatja, körmei alól a több hetes mocsok próbál kiesni. Fogai helyén tátongó rések teszik a ragyás mosolyt feledhetetlenné. A megmaradt fogak lukas bűze töri át a levegőt, ami Barbara orra felé tódul megállíthatatlanul. A lány visszatartja lélegzetét, de a dögszagú lehelet átveszi teste fölött az irányítást. Szájából előtör az undor, ami beteríti a fogatlan férfi arcát. Az ordítva nekiesik a lánynak, és erős, de mocskos kezeivel megszorítja a nyakát. Barbara lábai felváltva rugdalóznak. Az erős-erőtlen csatározásban a lány lába a férfi lógó ágyékát kegyetlenül megrúgja. A fájdalomtól összegörnyedő halász szabad utat ad a lánynak, aki felkapva egy halászruhát kiszalad a viskó ajtaján. A távolodó ház látványa fellélegzésre biztatja a lihegő lányt.
Vonyító hangok sokasága keveredik össze a parancsokat osztogató emberhangokkal. Cikázó lámpafények emlékeztetik Barbarát az idő múlására, és arra, hogy az este közeledtével alvóhelyet kell találnia. Az éjszaka óvó karja egy terebélyes bokor alá fekteti az elfáradt Barbarát. Az esti szellőben susogó levelek ártatlanul ringatják az alvó lányt, miközben az éjszaka álnokul szövögeti gyilkos tervét. Az erdő éjszakai hanghullámai magukba szippantják a fekvő Barbara szuszogó álomhangját. A látszólag nyugodt álompercek rémálomba borulnak.
"Szemfogak hegyei szúródnak bele Barbara vállába, ütőerét majdnem elharapva. A nyúlós, büdös nyál a kegyetlenül harapós fájdalom kíséretében bénultra zsibbasztja a lány testét. Fegyőrök ordibálására a harapások bezáródnak, így tartva fogva a lány vérző húsát. Sáros bakancsok recéi préselődnek Barbara karjaira. Nyakához fegyvercsövet nyomva taszigálja az egyik bakancsos férfi. Szakálla alól kinyúló fehér, lepedékes nyelvével szája széleit nyalogatja. Perverz elméje a tehetetlenül fekvő lány testére gerjed. Barbara kevés erejét összeszedve szájba köpi a nyelvezős bakancsost. Az, nem kímélve halántékon üti fegyvere markolatával Barbarát. Csaholó kutyák kíséretében a lány kezeit összebilincselve maga után vonszolja."
A csaholás álma élővé változik, ahogy egyre erősödve közeledik a fekvőhelyet nyújtó bokor ágaihoz. A lány ijedt szuszogása áthallik a levelek között. A habzószájú eb világító szeme Barbara pupillájával néz farkasszemet. A másodpercekig tartó szemkontaktus riadalmára a lány tagjai megmozdulnak. A zörgő avar zaja a hegyes füleket az emberszag felé irányítja. Elkezdődik a vágta. A riadt Barbara életéért futva vágja át magát a szúrós bokrok között. Éles karcok ezrei hasítják szét felső testét, amit ruházat már alig-alig takar. A menekülő lábak talpaiba éles tüskék szúródnak. A levegőért kapkodó lány az eszeveszett futás közben belezuhan egy hatalmas gödörbe. Teste alá csúszott törött lábai ordításra kényszerítik az alig lélegző Barbarát. A vonyításos ugatás hangja egyre csak halkul, ahogy a másodpercek ideje sokasodik. A vaksötét verem a kétségbeesést hordozza magában. Meghozta a csaholóktól való nehéz szabadulást, de újra csapdába ejtve, némán rettegteti a haldokló szökevényt, aki mozdulatlan magányában törött lábbal fekszik a sáros gödörben.
Folytatása következik...
