Nem tudom mi ütött belém, hogy megnéztem egy zombis filmet.
Nem csípem a zombézikat, de hála a Magasságosnak, ebben a filmben nem ömlöttek orrba-szájba a rohadva rohangáló hörgőgépek.
Az eleje nagyon jól indult. Érdekfeszítő kezdettel leptek meg, ami miatt tovább néztem a filmet. Aztán jött a túlnyújtott rétes tészta. Emiatt bele is tekergettem, mert nem akartam kinyomni a filmet.
Szépen lassan bontakozott ki a történet, hogy tulajdonképpen miért és hogyan, és különben is. A szokásos zombik elől bujkálós sztoriról van szó, de egész jól megrendezett verzióban. A zenei aláfestés kifejezetten tetszett. A sok vágás kissé zavart, de túl tudtam lépni eme rettenetes problémán.
A zombik jól meg voltak szerkesztve, bár "A barlang" című film korcsaihoz voltak hasonlatosak. Viszont, nem fertőztek. Juhéj! Nem leszel tőlük zombi, de két perc alatt felfalnak.
A vége felé izgalmassá tették a történetet. A mindent eldöntő harc az életben maradásért. Szemtanúi lehetünk az apai szeretetnek és az önfeláldozásnak.
Aki látott már hasonló filmet az tudja, hogy nem várhatunk világmegváltó végkifejletet. Ebben a filmben sem volt másként.
Egyszer nézhető kategóriába sorolható a film kitűnő zenei aláfestéssel.
A kihalás szélén - spanyol-magyar sci-fi, 2015
Kilenc év telt el azóta, hogy egy vírus végigsöpört az emberiségen. Patrick, Jack és a kicsi Lu most békében élnek egy elfeledett, hófedte kisvárosban. Az együttélés azonban nem megy könnyen, Patrick és Jack gyűlölködése szétszakítja a hármast. Amikor a vírus újra megjelenik, a két férfinak maga mögött kell hagynia a civakodást, hogy megvédhessék Lu-t.