Álmos, fehér köpenyesek hada tódul ki-be a személyzeti ajtókon, mint a zavaros levesben a kockatészták, amiket a kanál evezése sodor ide-oda.
Betegek szóródnak szét a százéves rendelő folyosóin, szortírozódnak a vizsgálatok rendszere szerint. A kora reggel betegei már megelőzték a középkorú házaspárt. Álmos léptekkel vonulnak végig a sivár folyosókon, kanyarodva követik a zöld kiírásokat, amik a röntgen részleg bejelentkező ajtajához terelik őket. Egy-egy motyogás, köhintés, orrfújás hangja szakítja meg a rendelő rideg csöndjét. Orvosi klumpa kopogása hallatszik a távolból, ami egyre közeledik a széksoron várakozók felé. Az orvos álmosan érces köszönésére, a bólogatók csoportja egyszerre biccent visszaköszönve. Az asszisztens furcsán éles hangja nyájasan üdvözli a kávéra szomjas doktort. A hosszúra nyúlt kávészünet feszültséget gerjeszt a rozoga csempés folyosón. Az amúgy is ideges betegek egyre mérgesebben várakoznak a fel-felbillenő, összekapcsolt székek ülőkéin.
A repedezett festékes ajtó mögül egy vastag lábszár tekintget kifelé. Barna harisnyás, molett alkatú, kontyos asszisztens lép ki a folyosóra, irritálóan visszataszító mosollyal az arcán.
-Jó reggelt! Kérem az első beteget!
A fiatal nő kapkodva veszi fel hanyagul ledobott kabátját. A türelmetlenkedők ficánkolása a frissen jövőket magával húzza az alapból feszült légkörbe. Egymást hergelve szitkozódnak az elsőként várakozók. Börtönhangulat szaga lóg a levegőben. A lázadásra készülök szófegyverrel szájukban várják a kilépő asszisztenst. A vizsgálat hosszúsága tehetetlenné teszi a párbajozó nemzedéket, így kénytelenek tovább ülni a bizonytalan székeken. A türelmetlenül várt fiatal nő nem lép ki az ajtón, ellenben a tohonya asszisztens megrángatva a kilincset, az ajtórésen flegmán kiszólva invitálja a következő beteget. Így fogyatkozik a lázadók sora, és marad egyedül a széksoron a középkorú házaspár.
-Kérem a következőt!
A kontyos behívó, furcsán hajló mosolya visszataszítóan hat a pár hangulatára. A röntgenszoba hatalmas tere műtőszobára elékeztető félelmet gerjeszt a belépők számára. Az öltözőfülke keskeny falai szorítva kényszerítik vetkőzésre a férfit, miközben a feleség már a hideg asztalon fekszik ruháitól megszabadulva. A nő melltartó kapcsa élesen fúrja bele magát anyajegyes hátába. Kellemetlen ficánkolását az asszisztens parancsszava kényszeríti nyugovásra.
-Most ne mozogjon!
A nő mozdulatlansága már-már bénulássá fajul, amikor fellélegezve újra meghallja a parancsoló hangot.
-Maradjon! Mindjárt jövök!
Az öltözőfülke függönyének lengedező hangja mosolyt csal a feleség arcára. Megszabadulásának percét izgatottan várja, hogy viszontláthassa fülkebeli férjét. A várakozás percei örökkévalósággá változnak a röntgen gépek sokasága között. A lesütött szemek kényszerálmot ringatnak, amit az asszisztens merev arca változtat valóságos rémálommá. Hideg ujjak fogják be a felség száját, ezzel egy időben ragasztószalag fogsága simul ajkai húsára. Összefogott hajánál megrántott ötvenes teste kegyetlenül lecsapódik a földre.
A vonszolás élménye halálfélelembe torkollik, ahogyan a fülkében gubbasztó véres férj visszatekint szemgödrében egy ollóval. A betapasztott száj erőltetett nyögései hatástalannak bizonyulnak a szánalomban hiányt szenvedő pszichopata asszisztens silány lelkivilágának. A vércsíkot maga után húzó, betört koponyájú feleség hajából véralvadéktól ragacsos tincsek szakadnak kifelé a kegyetlen kezek markába. A végállomás rettentő látványa meggyorsítja a vesék munkáját. A sarokba ledobott, cafrangokba szakadt nő alatt egyre nő a vizelet tócsája. A linóleum mintája egyesül a vér és vizelet folyásának egyedien undorító foltjával.
A gusztustalan színek kavalkádja okádékot gerjeszt a még élő, megcsonkított betegek gyomrában. A véres szájú, kenyeret majszolgató orvos, a haláltól remegő feleség felé fordítja mocskos klumpáját. A nő nyüszítő könyörgése még inkább izgalomba hozza a szadista fenevadat. Arcán beteges örömökkel nyiszálja lassan, megfontoltan a nő torkát, hogy minél nagyobb élvezetet okozhasson sötétségbe torzult lelkivilágának a rettenetes haláltusa.
A linóleumos folyosó újra nyüzsög a zsibongó tömegtől. Unatkozó betegek hada várja türelmetlenül a kiírt vizsgálatokat. A nyikorgó ajtó ismét megszólítja a mit sem sejtő embereket.
-Kérem a következőt!
