A cellába belép egy magas, sportos alakú, fekete tüskés hajú, középkorú nő.
-Hm... látom jó helyre kerültem!
-Na... anyám... ezt is megszívjuk...
-Mi nem tetszik?
-A hajad!
-Gond van a hajammal?
-Hagyd Ebby...
-Az a gondom, hogy most léptél be ebbe szutykos cellába, és rögtön...
-Rögtön mi? Nekem sem teszik a hajad!
A tüskés hajú nő előránt egy pengét, amit Ebby torkához szorít.
-Engedd el ribanc!
-Te ki vagy?
-Barbara!
-Ó micsoda szép név. Honnan jöttél? Apuci kedvence...
-Engedd el!
Barbara egy laza mozdulattal kicsavarja a nő kezéből a pengét, ami már nem Ebby torkát vágja, hanem a kés tulajdonosát.
-Na akkor figyelj! Itt te egy senki vagy! Most jöttél, így kuss a neved! Világos? Különben a saját pengédet fogod megenni reggelire! Megértetted? Mi a neved?
-Carla.
-Mit csináltál?
-Embert öltem. Négyet!
-Apám! Egy sorozatgyilkos a cellatársunk?
-Nem vagyok sorozatgyilkos!
-Na mesélj!
-Rablásnak indult, aztán gyilkosság lett belőle.
-De négyet?
-A barmok ott hagytak, egyedül maradtam! Nem volt más választásom!
A bájcsevegést megzavarja a börtön kedvenc smasszerének ordibálása.
-Carla! Indulás!
-Hova?
-Egy kis cseverészésre!
A nőt kilöki az ajtón, közben gúnyos mosollyal arcán néz vissza a két lányra.
-Te Ebby! Mi folyik itt?
-Nem tudom. Nagyon sok nő eltűnt már innen.
-Kinyírják őket?
-Valószínű.
Pár perc múlva ismét visszajön a Véres, és Ebbyt taszigálja ki a cellaajtón.
-Mit akarnak tőlem? Hova visznek?
-Ebby! Ebby!
A várakozás felőrli az ideges Barbarát, aki kezeit tördelve várja vissza barátnőjét. A kicsapódó cellaajtóra felfigyelő lány tágra nyílt szemmel követi, ahogy belökik az alaposan összevert Ebbyt.
-Mit tettek veled? Atya Isten!
-Na ez sem fog többet dumálni!
-Kussoljatok! Nem látjátok mi történt vele?
-Ebby baba néma baba!
-Elég legyen!
Barbara a fájdalmasan nyögő Ebbyt gyengéden az ölébe húzza, kedvesen megsimogatja véres arcát, és szerető szavakkal próbálja megvigasztalni.
-Ki fogom deríteni mi folyik itt!
Ebby maradék erejét összeszedve Barbara szájára teszi elgyengülő kezét.
-Nem Ebby, nem fogok csöndben maradni! Ezt nem úszhatják meg csak így!
A haldokló nő tekintete Barbarára szegeződik, akinek szemeiből hatalmas könnycseppek potyognak le a véres, de már élettelen barátnő arcára.
-Meghalt! Meghalt! Istenem! Megöltétek! Elvettétek tőlem! Megfizettek ezért!
Barbara eszét vesztve tajtékzik barátnője elvesztése miatt. Beviszik a kezelőbe, ahol végtagjait ágyhoz kötözik, de az arra járó nővér meglazítja a kezein lévő szíjakat. Barbara a feléje közeledő hatalmas injekciós tű láttán megszorítja a nővér csuklóját.
-Mit ad be nekem?
-Csak nyugtató, semmi komoly!
-Igen? Semmi komoly?
-Ne aggódjon!
-Ki maga?
-Nem ez a lényeg! El kell innen mennie!
-És mégis hogyan gondolta?
-Ezt olvassa el!
-Miért bízzak magában?
-Van más választása?
A Barbara halálát megállapító orvos utasításokkal szórja meg az ügyeletes nővért, aki a leírt terv szerint végezte el feladatát. A lány testét lepedőbe bugyolálja, betolja a kamrába, és az ott lévő szennyes konténerek egyikébe beleborítja. A tetszhalálból felébredő Barbara levegőért kapálózva szabadítja ki magát a lepedők sokaságából. Már éppen kiszállna, amikor a felé közeledő hangok megállítják menekülő testét.
-Ez a huszadik. Hány van még?
-Ott hátul van még egy!
-Miért van külön a többitől?
A kérdezősködő férfi kinyitja a konténer tetejét. Barbara elfojtott lélegzettel várja lebukása pillanatát.
-Tele van, viheted!
A visszafojtott percek után Barbara zötykölődve halad a konténerben. Rakodómunkások érces hangja töri meg a kerék csikorgását. A lány szíve egyre gyorsabban ver, alig tudja csöndre parancsolni hangos zihálását, amit reszkető félelme okoz. Kinyitja a konténer tetejét, és fellélegezve a sok izgalom után, megpihen a lepedők tetején. A hirtelen visszacsapódó konténertető rettentően érces hangja felriassza az elszunnyadó Barbarát. A zakatoló rakodógép magasba emeli a szökevényt bújtató konténert, és útjának engedi a sötét óceán legmélyebb fenekére.
Folytatása következik...
